Ha a vízbe fürdősót is teszünk, a kád szélére mécseseket állítunk, fejünk alá törülköző kerül és halk zene szól, már mindent megtettünk azért, hogy magunk mögött tudjunk egy nehéz napot.
Amikor az ember kinéz a szürke félhomályba egy neonfényű irodából, sok mindennek tűnhet az előtte álló délután, csak hívogatónak nem. Ráadásul az ünnepek utáni első napok a munkahelyünkön legalább egy félmaratonnal érnek fel. Esetleg egy egésszel. Aztán persze szép lassan belejövünk, telnek a napok, újra felvesszük a ritmust. Ami persze korántsem jelenti, hogy feszültség, fáradtság nélkül úsznánk meg mondjuk a hétfőket vagy épp a szerdákat. Valahogy azonban ki kellene pihennünk magunkból a napi megpróbáltatásokat, amelyre igen jó gyógyírt jelenthet az aktív mozgás, de a relaxáció is.
Mielőtt a relaxáció szó hallatán furcsa vízióink támadnának, és azonnal továbbkattintanánk, álljunk meg egy pillanatra. Fordítsuk le egyszerűen azt, hogy mit is jelent relaxálni. Relaxálás egyenlő ellazulás. Az az állapot, amikor kikapcsolunk és így testünk-lelkünk is természetes nyugalmi állapotba kerül.
Próbáljuk meg felidézni magunkban azt a pillanatot, amikor egy reggel pihenten ébredünk, nem rohanunk sehova, van időnk még az ágyban heverészni. Nyugodtak vagyunk, békések, alacsony a pulzusszámunk és egyenletes a légzésünk. Nos, ezt az állapotot kellene elérnünk a tudatos ellazulással.
Ennek pedig a legegyszerűbb módja a meleg vízben való fürdőzés. Nincs más dolgunk, mint egy nehéz nap estéjén – amikor már mindenki nyugovóra tért körülöttünk – kiengedni egy kád körülbelül 37 fokos vizet. A vízbe tehetünk nyugtató hatású fürdősót (Pl.:levendula, citromfű), a kád szélére mécseseket. Készítsünk a kezünk ügyébe egy összecsavart törülközőt, ezt tesszük majd a fejünk alá. Kapcsoljuk le a villanyt, esetleg a telefonunkon indítsunk el valamilyen kellemes, halk zenét, és ha ezzel megvagyunk egyszerűen merüljünk el a vízben és adjuk át magunkat a pihenésnek.
Húsz perc elegendő idő ahhoz, hogy az izmaink is ellazuljanak, kisimuljanak a vonásaink, s hogy tudatos, lassú légzéssel egyre relaxáltabbak legyünk. Arra azonban figyeljünk, hogy túl sok időt ne töltsünk a kádban (részben azért, mert a nagy relaxációban akár el is aludhatunk, ez pedig veszélyes lehet), részben azért, mert akár az ellenkező hatást is elérhetjük – túlságosan is felpörgünk.
A fürdés után se kapkodjunk: lassú mozdulatokkal, nyugodtan szálljunk ki a kádból, majd ugyancsak lassú mozdulatokkal törülközzünk meg, inkább itassuk fel bőrünkről a vizet.
Ha így járunk el, van esélyünk arra, hogy még lesz erőnk felvenni a pizsamát és édes, békés álommal eltenni magunkat a következő napra.
