Jump to content

A szomorúság, mint lelkierő

2024. 07. 07. 19:00

Ki szeret szomorú lenni? Persze, hogy senki, ám az élet kötelező velejárója, amelyet mindenki megtapasztal vagyon, hírnév, rang mellett ugyanúgy, mint ezek nélkül. Egyszóval senkit sem kímél. Van, hogy váratlanul tör ránk, máskor alattomosan előkészített úton haladva érünk el a szomorúságig.

Az emberi lélek összetett és sokrétű érzelmi spektrumába a szomorúság is beletartozik. Persze, hogy jobb örülni és vidulni, de attól még nem dughatjuk a homokba a fejünket. A szomorúság jön, ha kell, ha nem. Annak fokozatai is sokfélék lehetnek. Van, hogy könnyen kijövünk ebből az állapotból, máskor huzamosabban rátelepszik az életünkre. El kell tehát fogadnunk, hogy életünk természetes velejárója, amelyben rejtett tartalékok is megbújnak.

Természetes

A szomorúság természetes emberi érzelem, amely az élet különböző eseményeire adott válaszként jelenik meg, legyen az veszteség, csalódás, megbántás, valaminek vagy valakinek a hiánya. Attól nem vagyunk gyengék, mert megéljük mindezt. Sőt az is természetes és normális, mert a szomorúság segít megérteni és feldolgozni az érzelmeinket. Az érzelmi intelligencia fejlődéséhez nélkülözhetetlen ugyanis, hogy képesek legyünk felismerni és kezelni ezt az érzést, anélkül, hogy elfojtanánk.

Az önismerethez vezető út

A szomorúság gyakran lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat, mert ilyenkor hajlamosak vagyunk jobban befelé fordulni és elgondolkodni a történteken, az egész életünkön, céljainkon.

A kreativitás mozgatórugója

Mindenki máshogy dolgozza fel érzéseit, így a szomorúságot, ám nem véletlen, hogy sok vers, festmény bizony szomorúság ihlette. Nem véletlenül, hiszen a feszültség feldolgozásának egy módja ez, és a művek nemcsak szépséget és mélységet hordoznak, hanem sokszor segítenek az érzelmek kifejezésében.

Empátia

A szomorúság közösséget építő és/vagy erősítő tényező is lehet, hiszen ennek megosztásával sorstársakra találhatunk. Vagyis képes összekötni minket másokkal. Az empátia segíthet abban, hogy mások szomorúságát is érzékeljük, megértsük.

A szomorúság után

Még ha meg is teszünk mindent azért, hogy az életünk sínre kerüljön, attól még a szomorúság velünk maradhat, ám ez az alapja annak, hogy fel tudjuk dolgozni a történteket és ebből építkezve tovább tudjunk haladni. Ezáltal válunk egyre tapasztaltabbá, bölcsebbé és az utunk során folyamatosan tanulunk.

(Forrás: lelkielet.co.hu | Képek: Pixabay)