A különböző fejfájások kialakulásának hátterében többféle ok állhat, ezek lehetnek örökletes, hormonális, és egyéb hatások is, mint amilyen a stressz, a szem megerőltetése, az alvási szokások megváltozása, az étkezések kihagyása, vagy a folyadékhiány. Mindemellett feltételezhetően vannak olyan élelmiszerkomponensek is, amelyek az emberek egy részénél előidézhetnek fejfájást. Hírlevelünkben sorra vesszük, hogy táplálkozásunknál mire érdemes figyelmet fordítani ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a fejfájások kialakulásának esélyét.

A fejfájás nem kizárólag a modern idök betegsége, hiszen már évezredekkel ezelőtt is ismerték. Egyes ókori leletek tanúsága szerint a fejfájás okát a fejbe zárt gonosz szellemek hatásának tulajdonították, és – hogy a démonoktól megszabadítsák – koponyalékeléssel igyekeztek segíteni a szenvedőn. Egyiptomban a beteg fejére helyezett, agyagból készült krokodillal próbálták orvosolni a betegséget. A krokodil szájába füveket tettek, és szorosan a szenvedı fejére rögzítették egy vászoncsíkkal, melyre az istenek nevét írták. A középkori Itáliában a kínzó fejfájások népszerű gyógymódjaként ópiumból és ecetből készült oldattal kenték be a beteg fejét.

Hazánkban a XVII. század végén Pápai Páriz Ferenc külön fejezetet szentel könyvében a fejfájásnak a „Főnek nyavalyáiról” címmel. Típusok, besorolás A fejfájások elkülönítését gyakran megnehezítik a tünetek, illetve az azokat kiváltó okok sokrétűsége. A fájdalom lehet múló vagy visszatérı jellegű, különböző gyakoriságú, eltérő típusú, a fej más-más területeit érintő.  A diagnózis felállításánál az orvos jórészt a beteg elmondására támaszkodhat, mivel a fizikális és műszeres vizsgálatok csupán az esetleges szervi elváltozások felfedéséhez nyújtanak segítséget. A fejfájásoknak alapvetően két nagy csoportja különíthető el. A visszatérő típusú fejfájások, amelyek hátterében semmilyen egyéb betegséget nem lehet kimutatni, az ún. elsődleges (önálló) fejfájások. Az ezek közé tartozó legjelentősebb kórképek a migrének, a tenziós típusú fejfájások, valamint a klaszter fejfájások.

Legrégebb óta a migrént ismerjük, amelyre jellemző, hogy rohamokban jelentkezik, időtartama általában 4-72 óra, gyakorisága lehet évi 1-2, de akár heti 2-3 is. Többnyire lüktető, féloldali fájdalommal jár, kísérheti étvágytalanság, hányinger, hányás, valamint bizonyos ingerek, mint pl. fény, hang iránti fokozott érzékenység. A betegek közel negyedénél a rohamot általában 10-20 percig tartó ún. aura (általában csőlátás, fénylő pontok, csillagok, vonalak, ritkábban zsibbadás beszédzavar) jelzi. A migrénesek közül van, aki a roham előtti napon már „megérzi” a közeledı rohamot, aminek tünete lehet hangulatváltozás, szomjúságérzés, bizonyos ételek (pl. csokoládé) utáni fokozott vágy. A tenziós fejfájások a leggyakrabban előforduló fejfájások. A fájdalom típusosan kétoldali, nyomó vagy szorító jellegű és enyhe vagy közepes erősségű, melyet hányinger nem kísér, a megszokott fizikai aktivitásra nem súlyosbodik. A klaszter fejfájás az egyik legintenzívebbnek mutatkozó heves fejfájás típus. Súlyos, kizárólag féloldali fájdalom, amelyhez társulhat, a fájdalommal megegyező oldalon a kötőhártya belövelltsége, könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, szemhéj ödéma.