Jump to content

Őrület határán: kevés stressz

2018. 06. 07. 19:00

A stressz szinte minden napunkba belefészkeli magát. Annyi mindennek kell megfelelnünk, eleget tennünk, persze, hogy úgy érezzük néha, hogy ezek terhe agyonnyom. Ha ügyesek vagyunk, akkor valamilyen úton-módon megszabadulunk a feszültségtől.

Kisebb vagy nagyobb minőségében a stressz mindenki életében jelen van. Habár a természetes vágyunk, hogy életünket egyenesbe hozzuk, harmonikusan és jól éljünk, számos hatás ér, amely feszültséget válthat ki belőlünk. Ha a stressztől nem tudunk megszabadulni, annak komoly mentális és fizikai következményei lehetnek. Mindenki számára más annak a módja, hogy hogyan tudnák lelkiállapotukat egyensúlyba hozni. Az biztos, hogy ettől a nyomasztó érzéstől szeretnénk megszabadulni, és sokunk vágya a stresszmentes élet.
Míg a legtöbbünknek az a vágya és álma, hogy ne kelljen mindenen stresszelnie, addig mások azért szenvednek, mert annyira ingerszegény a környezetük, hogy majd megvesznek az unalomtól. Sokaknak ez teljesen idegen, hiszen ha mindenhol igyekszünk megfelelni – szülőként, dolgozóként, családtagként, barátként, ház körüli teendők terén, és még magukra is szánnánk időt –, akkor bizony a 24 óra kevés. Ezzel szemben vannak olyanok, akiknek annyira unalmas és ingerszegény a környezetük, annyira nem keresik életükben az újdonságot, hogy ezt élik meg stresszként.
Létezik ilyen? Ha csak a saját életedre gondolsz, napjainkra, mikor unatkoztál utoljára? Valószínűleg sokat kellene töprengened ahhoz, hogy válaszolni tudj erre a kérdésre, hiszen egy perc nyugtod sincs. Nos, úgy gondolhatnánk, hogy egy magas pozícióban lévő embernek nemcsak a beosztása magas, hanem azzal a pénze is több, de a munkája és a felelőssége is. Vagyis az élete csupa munka, semmi unalom. Ez a felvetés általában meg is állja a helyét, azonban vannak, akik éppen emiatt nem viselik jól az olyan „üres” időszakot, amikor otthon kell maradniuk. Vannak, akik számára egy-egy kényszerpihenő – betegség miatti otthonlét, szabadság, hosszú hétvége – olyan kínokkal jár, mint másnak az, ha a nyaralás után vissza kell menni dolgozni. Akinek a szervezete a magas napi stressz-szinthez szokott, kevésbé bírja magát rávenni az igazi pihenésre. Ők azok, akik haszontalannak érzik a későbbi felkelést, az ebéd utáni pihenést, és olyan aktivitást végeznek a kényszerpihenő vagy a szabadság ideje alatt is, amely izgalmat ad számukra. Egyszerűen nem viselik el maguk körül az unalmat.

Egyes újdonsült édesanyák is érezhetik magukban ezt az érzést. Ha várandósságuk ideje alatt is aktívan dolgoztak, a baba megszületése után bizony ez megváltozik. A babával való foglalkozás az anyára hárul, hiszen gyermekét kell táplálnia rövid időközönként. Az ezelőtti pörgős időszakot egy csendesebb váltja fel. Ám hiába szeretik az ilyen édesanyák gyermekeiket, mégis haszontalannak érzik magukat, és unalmasnak érzik a környezetüket, amelytől feszültté, idegessé válnak. Egyes édesanyák nehezebben viselik, ha a hagyományos női szerepbe kerülnek. Nem érzik magukat a társadalom hasznos tagjának. 

Ha azt hittük eddig, hogy a túl sok munka és a stressz vet véget egy azelőtt jól működő kapcsolatnak, akkor azt mondjuk, hogy van benne igazság. A párok tagjai egy idő után elveszíthetik egymást, elmehetnek egymás mellett, azonban a stressz hiánya is vezethet ehhez az állapothoz.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: thecrazymamadrama.com, blogs.babycenter.com, giphy.com)