Jump to content

Megfelelési kényszerünk

2018. 09. 19. 17:00

Több szerepet húzunk magunkra minden nap. Ez nemcsak a nőket érintő színpadi megmérettetés, hanem a gyerekekre és férfiakra is vonatkozó. Nemcsak szerepeket veszünk magunkra, de annak terheit is cipeljük.

Mi a gyerekek dolga? Nem más, mint a játék, vágnánk rá elsőre. Ám mielőtt ezt kimondanád, gondolj csak bele abba, hogy már az óvodába járás tele van szabályokkal, elvárásokkal. Időre kell menniük, szabályozva van, hogy kikkel lehetnek együtt egész nap, mint ahogy az is, hogy mikor mit csináljanak a gyerekek. Az óvodában azért mégis fő tevékenységük köré épül minden, és ez a játék. Az iskola már egy egészen más terep. Ugyan a játék még belevegyül a mindennapokba, de egyre komolyabb megmérettetés vár a gyerekekre. Az elvárásokkal tehát már a gyerekek is találkoznak és nemcsak az iskolában, hanem odahaza is. Ha ez igaz a gyermekkorra, akkor egyértelművé válik, hogy felnőttként ezeknek a terheknek a többszörösét kell cipelnünk. Azt gondolnánk, hogy az életvitelünk, az önbizalom hiánya okozza azt, hogy egyre több mindennek és mindenkinek meg akarunk felelni. Egyes kutatások szerint a nőkre sokkal jellemzőbb a megfelelni akarás, amely már a neveltetésben is benne gyökerezik. Már kicsi korban arra neveli a társadalom a kislányokat, hogy minél jobban igyekezzenek megfelelni ne csak a férfiaknak, hanem a családnak, és az élet minden területén is. Ez persze a férfiak életében is jelenlevő lehet, de talán nem annyira, mint a nőkében.

Gyermekként meg akarunk felelni a szüleinknek, hiszen annál jobb az otthoni légkör, minél jobban viselkedünk. Nem kell ehhez feltétlenül kitűnő tanulónak lenni az iskolában. Gyermekként még az iskolában is meg akarunk felelni, hogy minél könnyedébben teljenek el az iskolai évek. Megint nem feltétlenül csak a tanulmányi eredményről van szó. Felnőttként azonban már módosulnak a szerepek. Már nemcsak a szüleinknek akarunk megfelelni, hanem beköszönthet a szerelem. A másik nem figyelmét is fel szeretnénk kelteni. Ha pedig megtaláltuk a párunkat, akkor még a párunk szülei tetszését is el szeretnénk nyerni, hiszen talán leendő családunkról van szó.

Munkába állva ugyancsak meg akarunk felelni a kollégáknak, de még inkább a főnökünknek. Sőt a ranglétrán is minél feljebb szeretnénk magunkat tudni, ezért keményen dolgozhatunk. Akár plusz terheket is magunkra vállalunk azért, hogy anyagiakban is megérezzük az elismerést, de azért is, hogy még inkább megfeleljünk a feljebbvalónak.

A társadalmi szokásokhoz is igazodunk, hiszen bizonyos kor után már elvárják tőlünk a családalapítást, a gyermekvállalást. Amint ez megvalósul, ugyanúgy megfelelési kényszerünk van, hogy a legjobb szülőkké váljunk, tehát még a gyermekeink igényeit is maximálisan kielégítsük. Emellett nem szabad elhanyagolni a párunkat sem, még akkor sem, ha gyerekekkel bővült a család.

Ebben a rengetegben annyi mindenki igényének igyekszünk megfelelni, hogy elfelejtkezünk magunkról. Önmagadnak mikor akarsz megfelelni? Ha ez nem megy, másoktól sem szabad elvárni.  Itt az ideje, hogy törődj önmagaddal.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)