Talán minden felnőtt érezhette azt gyermekkorában, amiről a mai fiatalok is beszélnek. Unalmas, unatkozik. Az unalom az iskolában, otthon, nagyszülőknél, bárhol és bármikor felütheti egy gyerkőc életében a fejét. Mindenki számára ismerős lehet, hogy egy-egy tanórát, egy-egy iskolai időszakot milyen nehezen lehetett elviselni.

Gyermekként sokszor meghallgathattuk azt az idősebbektől, hogy jól jegyezzük meg ezt az időszakot, ugyanis felnőttként nem lesz majd részünk benne. Bizony, a felelősség, a munka, a családvállalás egészen már terheket ró ránk, és nincs időnk unatkozni. A legtöbben tényleg tele vagyunk terhekkel, megfelelésekkel, időkorlátokkal, amelyeknek meg kell felelnünk. A kenyérkereső munka letétele után is számolnunk kell a háztartási, ház körüli munkánkkal. Más ugyanis nem végzi el helyettünk. Tele vagyunk feladatokkal, mégis érezhetjük úgy, hogy unalmas az életünk. Mindig és minden szinte ugyanabban az ütemben és egymásutániságban történik. Még, ha mozgalmasabbak is a mindennapok, azok talán nem okoznak örömet és boldogságot, csupán magunk mögött megoldott feladatokként tekintünk azokra. Jó, hogy nem nyomasztanak, mert megoldottuk, mégsem érzünk katarzist azért, mert jól alakult. Azért, mert nem történt semmi jó. Ugyan rossz sem, de olyan sem, ami ebből az unalomból kirángatott volna.

Elmegyünk a munkahelyünkre, ahol évek, vagy akár évtizedek óta nagyjából ugyanazokkal a személyekkel találkozunk. Talán még a munkába való járás során is ugyanazokkal, a szintén munkahelyükre igyekvőkkel találkozunk.

Azt hisszük, hogy másnak, akinek jobb a munkája, nagyobb a fizetése, nem járja át ugyanez az érzés. Mindenki úgy éli az életét, ahogyan tudja, és ahogyan akarja. A közösségi oldalakon közzétett posztokat nézve lehet irigykedni, hogy ki és mit oszt meg magáról (utazás, kirándulás, autó stb.), de ahelyett, hogy mások életéért irigykednénk, vagy épp lenéznénk, fordítsuk meg magunkban az érzést. Miért másra figyelünk? Más élete nem a miénk. Nem kötelező aktív közösségi életet élni az interneten, ha az rossz érzésekkel kelt bennünk. Arra figyeljünk, hogy saját magunkban mi kelt jó érzést.

Nem kell a Maldív-szigeteken nyaralni ahhoz, hogy boldog legyen az ember. Nem kell ahhoz luxuskörnyezet, egzotikus sziget, hogy fel tudjunk lelkileg töltekezni. Elég, ha azokkal lehetünk együtt, akiket a legjobban szeretünk. Az sem baj, ha törekszünk álmaink megvalósítására. Álomutazás a közös vágy? Ne másokhoz hasonlítsuk a saját életünket, hanem törekedjünk arra, hogy az nekünk a legjobb legyen. Ne másokat akarjunk túlszárnyalni, hanem a saját vágyainknak, álmainknak éljünk, mert ez mindenkiben más lehet. A boldogság nem a közösségi média megosztásaiban és a pénzben rejlik. Nagyobb boldogságokat is megtalálhatunk akár a dolgos hétköznapokban is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!