Egy új módszernek köszönhetően, megnövelhető a mesterséges megtermékenyítés általi teherbeesés esélye, ugyanis egy gyors és egyszerűnek mondható vizsgálattal, a szakemberek ki tudják választani, melyik embrió a legalkalmasabb a beültetésre, és a sikeres beágyazódásra. A Pécsi Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem kutatói azonosítottak egy a mesterséges megtermékenyítést elősegítő markert, melynek segítségével kiválasztható a beültetésre leginkább alkalmas embrió.
A nők egyre később vállalnak gyereket, a sok stressz, a egészségügyi problémák következtében egyre több nőnek okoz problémát a természetes úton történő teherbeesés. Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik a mesterséges megtermékenyítés alkalmazására. Az eljárás során, több embriót is beültetnek az anyaméhbe, ezzel növelik a teherbeesés sikerességét. Előfordulhat, hogy több embrió is beágyazódik, ezesetben ikerterhességről beszélhetünk. Azonban az is megtörténhet, hogy elsőre egyik embrió sem ágyazódik be. A kutatók szerint, célszerűbb lenne egy olyan embriót beültetni, mely a legjobb beágyazódási képességgel rendelkezik. Jelenleg a mesterséges megtermékenyítés során morfológiai megjelenésük alapján választják ki a beültetésre szánt embriókat, ami nem feltétlenül eredményez sikeres beágyazósát. Éppen ezért folyamatosan dolgoznak olyan markerek és jellemzők azonosításán melyek segítségével a legmegfelelőbb embriót sikerülhet kiválasztani.
A sejtek folyamatosan kibocsátanak membránnal körülvett extracelluláris vesiculumokat („hólyagocskákat”) Ezek a „hólyagok”, molekulák segítségével, képesek információt közvetíteni a sejtek között. A kutatók módszere alapjául a sejtek megfigyelése szolgált, ugyanis a sikeresen beágyazódó embrió tenyésztőfolyadékában lényegesen kevesebb a nukleinsavat tartalmazó extracelluláris vesiculum, mint a beágyazódni képtelen embrióéban.
A kutatási adatok ismeretében megállapítható, hogy ha két embrió beültetése után, egyes terhesség jött létre, az egyik beültetett embrió tenyésztőfolyadékában a nukleinsavat tartalmazó extracelluláris vesiculumok száma alacsony, a másikéban pedig magas. Ha két embrió beültetése ikerterhességet eredményezett, mindkét embrió tenyésztőfolyadékában alacsony a nukleinsavat tartalmazó extracelluláris vesiculumok száma. Az ilyen módon azonosított embrió beágyazódásának 90 százalék az esélye. A teherbeesés sikeressége azonban nem csak az embriókon múlik, a nők egészségi állapota, szervezete, mind befolyással van a megtermékenyítés sikerességére. A módszer azonban fokozhatja a megtermékenyítés sikerességét. Azonban csökkentheti az ikerterhességek gyakoriságát. Ikerterhesség esetén, ugyanis sokkal nagyobb a kockázat, valamint megnő a koraszülés esélye. Az új módszer előnye, hogy a gyors és hatékony vizsgálatnak köszönhetően a beültetés előtt kiválaszthatóak a legéletképesebb, beültetésre legalkalmasabb embriók.
