Mindenki életében megmutatkoznak gondok, problémák, és a tragédiák is elkerülhetetlenek. A problémák és tragédiák mértéke lehet különböző, mert mindenki ismert olyat maga körül, aki a kisebb, megoldható gondokból is tragédiát képes csinálni, de olyat is, akiben a nagy baj ellenére is megmarad a reménység, az optimizmus.

Csak nézzük meg a híradót a televízióban, vagy beszélgessünk a körülöttünk lévő emberek életéről, és megdöbbenünk, hogy mennyi csúnyaságot tapasztalunk. Emberi gyarlóság, gonoszság, butaság, bántalmazás, a környezet nagymértékű szennyezése, értelmetlen harcok, járványok, éhezés. Ebben a világban kellene boldognak lennünk, ebben kell felnevelnünk gyermekeinket. Szétnézünk magunk körül, és ha rosszabb hangulatban vagyunk, talán az világ minden terhét magunkénak érezzük. Elkeserítő a bolygónk helyzete, és ha belegondolunk, hogy az egészségünk a nagy kincsünk, de mihelyt az megbicsaklik, szinte összeomlik az egész addig felépített életünk. Azt is tudjuk, hogy ehhez nagyon kevés kell. Ha optimistábban tekintünk az életünkre és arra, ami körülöttünk zajlik, akkor vehetjük úgy is, hogy a rossz után úgyis csak jobb lesz. Mindig nem eshet az eső, szokták mondani.

Vagyis reménykedünk. Bízunk abban, hogy a jelenlegi rossz után valami jobb jön. Mi a remény? Nevezhetnénk az optimizmus egy olyan válfajának, amelyhez makacsul ragaszkodunk. Hisszük, hogy a rosszból is van kiút, és ami most megoldhatatlannak tűnik, iszonyatosan fájdalmas, az idővel megoldódik, enyhül. Hiszünk abban, hogy a fejlett világunkban egyre több mindenre megoldást találnak a tudósok, valamint a saját fejlődésünk útján járva mi magunk is jobban reagálunk a világ változásaira. A Remény című filmben ez hangzik el: "Mi a remény? A remény egy maszlag. Az embernek cselekednie kell."

A remény vágyakozás azért, hogy valami megvalósuljon, ami persze nem mindig történik meg, de ettől még sziklaszilárdan hihetünk benne. A remény várakozás, valamiféle hit, amely során hisszük, hogy valami lesz, sikerül.

Legnagyobb tragédiánk kellős közepén is keresünk valamit, amibe kapaszkodhatunk, hogy a magába szippantó iszapból legalább a fejünk maradjon kint. A remény egyfajta kapaszkodó, és bizalom abban, hogy jobb lesz. Gondolj csak vissza az életednek olyan szakaszára, amikor benne voltál a saját tragédiádban, nem tudtad a további lépést, kétségbeesett voltál, most mégis itt vagy. Hittél, reménykedtél, cselekedtél.

A reményhez azonban elhatározás is szükséges. Mert dönthetünk úgy, hogy feladjuk a küzdelmet, de úgy is, hogy megkeressük az okozóját, hogy azon a feszültséget le tudjuk vezetni. De ha a két verzió helyett reménységbe vetjük gondolatainkat, akkor lényegében a lehetséges megoldásokon töprengünk. Az ember leleményes tud lenni nehéz helyzetekben, valamint pont jókor tűnnek fel a bajunkra orvosságot kínáló személyek és lehetőségek. A remény jelen lehet csendes társként, de radikális tettekben is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!