Jump to content

Amikor a csend a legbeszédesebb

2019. 05. 30. 19:00

Vannak közöttünk szószátyár emberek, és vannak, akikből bármilyen információt szinte csak fogóval lehet kihúzni. Egyes esetekben megéri csendben maradni, míg máskor a szavunkkal érhetünk el eredményeket.

Az önuralom nagy előny lehet, ahhoz azonban, hogy ez kialakuljon bennünk, vagy tapasztalatra van szükség, míg mások eleve nyugodt habitussal sokkal többet képesek elviselni, tolerálni.

Ám vannak a még izgága, meggondolatlanul fecsegők, amely hozhat jót is, de akár bajba is keverhet. Előfordul még a megfontolt személyekkel is, hogy olyat mondanak, amit nem kellett volna, de azok, akik általában is impulzívabbak, többször kerülhetnek kényelmetlen helyzetbe.

Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor érezzük is, hogy ha kimondanánk azokat a gondolatokat, amelyek a fejünkben vannak, akkor abból akár baj is származhatna. Máskor pedig éppen az oldhatná meg az ügyet. Rajtunk áll, hogy mit érvényesítünk, a hangot vagy a hallgatást.

A "Hallgatni arany." mondás is arra utal, hogy nem kell mindig megszólalnunk. Akkor pláne igaz ez, ha a feszültség már így is érzékelhető köztünk. Mindenkinek van véleménye, gondolata, és el kell fogadnunk, hogy ezek összeütközhetnek. Észérvekkel meggyőzhetőek vagyunk általában, de ha olyan társalgásba keveredtünk, amikor a másik személy csak a saját gondolatit szajkózza, és téged meg sem hallgat, akkor értelmetlen tovább feszíteni a húrt. Ehhez is nagy önuralmat szükséges gyakorolni, mert ha mégis beleállunk a vitába, bizony az mehetne akár a végtelenségig is.

Akkor sem kell beleállni egy társalgásba, ha úgy érezzük, hogy provokál a másik fél. A hallgatás fegyver lehet. Ha tényleg sikerül a beszélgetőtársnak felhergelnie minket, akkor bizony elérte a célját, és ő már boldog lehet, ellenben velünk. Felesleges energiapazarlás. Egészen más a helyzet akkor, ha érdemben ütköztetni tudjuk szavainkat, gondolatainkat és a méltó ellenfélnek tűnik.

A beszélgetése szükséges forrásaink, és az emberi kapcsolatápolás egyik eszköze, de van, hogy a szavakkal akarva vagy akaratlanul is megbántunk másokat. Ha olyan társalgásba cseppenünk, amikor nem fő cél a másik személy megbántása, akkor kerülni szükséges. Ám ez nem feltétlenül lehet rossz, ugyanis egy külső szemlélő által kimondott őszinte észrevétel megvilágíthatja a kétségek között megrekedteket. Akár jól is elsülhet, de sértődés is lehet a végeredmény.

Úgy beszélni valamiről, hogy arról túl mélyreható ismereteink nincsenek, felesleges belekapcsolódni a kommunikációba. Ebben az esetben is bölcsebbek maradhatunk, ha meg sem szólalunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)