A hatalom pozitív irányba lendíti az énkép mérlegét, nő az önbecsülés, viszont a vezető beosztás akkora súllyal jár, ami aztán arra is késztetheti az ember fiát, lányát, hogy otthon a párjára támaszkodjon, és ne szeressen döntéseket hozni.
Ennek az ellenkezője is előfordulhat: a főnökként dolgozó házasfél otthon is egy apellátát nem ismerő, konok, kompromisszumra abszolút képtelen emberként élősködik a társán. Ebből rengeteg hisztijelenet, flegma, pikírt megjegyzések születnek, és állandó harcok forrása lehet. Már, ha a másik házasfél nem nyugodik bele az elnyomásba. Általában a kisebbségrendűségi érzéssel küszködő főnök viszi haza az ugrabugráltató stílust, így kompenzálván a frusztrációját.
Mi a megoldás? Mint sok egyebütt, itt is igaz, hogy azt lehet megtenni egy emberrel, amit hagy, hogy megtegyenek vele. A társnak, a családnak észre kell vennie már az elején, ha a főnök beosztású szerettük elveti otthon elveti a sulykot, és nem szabad belemenniük a játékba. Finoman figyelmeztetniük kell, hogy ők nem a beosztottak, és nem tűrik el ezt a viselkedést. Ha Te vagy az érintett, akkor tudatosan figyelj a viselkedésedre, és ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy ugráltasd az otthoniakat. Légy házas-társ, és ne a mindent megmondó főnök!
(Forrás: lelkielet.hu / Fotó:hijabchicblog.com)
