Az immunrendszer működése
Szervezetünk folyamatos kölcsönhatásban van a minket körülvevő környezettel, melynek károsító hatásaival szemben nap mint nap védekeznie kell. A védekezést többféle sejt, és szerv is segíti, melyek együttesen alkotják az immunrendszert. Elsődleges immunszerv például a csontvelő, ahol a limfociták vagyis a nyiroksejtek is képződnek. Másodlagos immunszervek például a lép, a nyirokcsomók, a mandulák. A szervezet a legegyszerűbb módon különböző „védőhálók” segítségével próbál gátat vetni a „betolakodók” elé. Az első védelmi vonal, amivel az „idegennek” meg kell küzdenie, a bőr, melynek enyhén savas pH-ja biztosítja védőfunkciójának megfelelő működését. Az elsődleges védelmi vonalhoz tartoznak a nyálkahártyák is, melyek a tápcsatornát, a légutakat és a húgyútakat bélelik. Ha a mikroorganizmusoknak mégis sikerült valahol „rést találni a pajzson”, akkor olyan anyagokkal találkozhatnak, melyek baktericid, vagyis baktériumölő hatásának köszönhetően elpusztulnak. Ilyen baktericid hatással rendelkezik például sósav tartalma révén a gyomornedv, vagy a könnyben, nyálban fellelhető lizozim nevű enzim is. Fontos szerepük van még a vérben található leukocytáknak is, melyeknek egyik típusa egyszerűen bekebelezi a kórokozókat. Ahhoz, hogy a szervezet meg tudja különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz ami ellen védekeznie kell, fel kell tudnia ismerni azt. Ez a felismerő képesség kulcsfontosságú. Azt az anyagot, amivel a szervezet a magzati élet során már találkozott „saját” anyagának tekinti, azonban minden olyan anyag, amivel már csak a születés után találkozott, „idegennek” számít. Ezek az „idegen”anyagok vesznek minket körbe a külső környezetben, ezek ellen kell védettséget, azaz immunitást szerezni, ami a fertőzésekkel szembeni ellenállást jelenti. A fertőzéshez nem elég a kórokozónak a szervezetbe bejutni, ott kölcsönhatásba is kell kerülnie a megfelelő sejtekkel, s a kötődés által immunválaszt kiváltani. Minden testidegen anyagot, ami immunválaszt indukál antigénnek nevezünk. S hogy pontosan mik is lehetnek antigének? Például mikroorganizmusok, azaz vírusok, baktériumok, különböző gombák, de ide sorolhatók a virágporszemek, a tejfehérje, a földimogyoró stb. is. Ellenük a szervezet - specifikus fehérjéket - antitesteket termel. Az antigének elleni védekezés történhet sejtes elemekkel, mint a makrofágok, vagy ellenanyagok képzésével a plazmasejtekben, azaz immunglobulinokkal amilyen például a nyálkahártyák védelmét szolgáló immunglobulin A fehérje (IgA). A plazmasejtek az antigénnel történt találkozás után részben memóriasejtekké alakulnak, amelyek az ismétlődő behatásra gyorsan válaszolnak.
Miért fontos az immunrendszer védelme?
Az immunrendszer hatékonysága sok sejt összehangolt működésének eredménye, mely a mindennapokban nélkülözhetetlen. Ennek köszönhető, hogy nem kapunk el különböző fertőzéses betegségeket, nem fejlődnek ki szervezetünkben különböző daganatok, nem leszünk allergiások. Még egy olyan rémisztő vírusfertőzés átvitelében is - mint amilyen például az AIDS - döntő szerepe van az immunrendszer állapotának. Az immunvédekezésben olykor adódhatnak zavarok, ez jellemző például az allergiás betegségekben. Ilyenkor az immunrendszer alapvetően ártalmatlan anyagra fokozott reakciót mutat. Az allergiás reakciók kialakulása az IgG-nek nevezett ellenanyaghoz köthető, melynek hatására olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek helyi gyulladásos, sőt súlyos általános reakciót váltanak ki. Olyan eset is előfordul, amikor a szervezet a „saját” anyagai ellen kezd ellenanyagot termelni, ami az autoimmun betegségek kialakulásának alapja. Ilyen eredetű például az 1-es típusú cukorbetegség, vagy a reumás jellegű izületi gyulladás (rheumatoid arthritis). Egészségünk fenntartásában az immunrendszer hatékony működése alapvető, nézzük meg, mit tehetünk azért, hogy sokáig és jól dolgozzon értünk.
Makro- és mikrotápanyagok az immunerősítésben
Nem egészen igaz az a régi mondás, hogy „az vagy, amit megeszel”, hiszen a táplálékokban jelen lévő tápanyagok az anyagcsere-folyamatok során többé-kevésbé módosulva építik fel testünk molekuláit, sejtjeit. Azonban a helyes táplálkozás szervezetünk megfelelő működéséhez elengedhetetlen. Vizsgáljuk meg közelebbről azokat a legfontosabb makro- és mikrotápanyagokat, melyekkel serkenthetjük immunrendszerünk működését. A makrotápanyagok - vagyis a fehérjék, szénhidrátok és zsírok – közül elsőként a fehérjéket emelem ki, pontosabban az azokat felépítő aminosavakból említek néhányat. A glutamin a nyiroksejtek és a makrofágok működéséhez szükséges és tápanyagul szolgál az enterocitáknak, vagyis a bélsejteknek is. A glutamin építőköve a glutation tripeptidnek, amelynek antioxidánsként van fontos szerepe. Glutaminból sokat tartalmaz a búzafehérje, a kukorica és szójafehérje. Az arginin elősegíti a sebek gyógyulását, a nyiroksejtek szaporodását, fokozza a makrofágok és a természetes ölősejtek működését. A szénhidrátok közül az élelmi rostok élettani hatása figyelemre méltó. Növelik a széklet tömegét, segítik a rendszeres székletürítést, így rövidebb idő marad a toxikus anyagok székletből való visszaszívódására. Ezáltal csökken egyes daganatok kialakulásának esélye. A vastagbélbe jutó rostok egy része az ott élő baktériumoknak szolgál táplálékul, elősegíti ezek szaporodását és ezzel együtt ezek védelmi funkcióját. Sőt eközben olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek gátolják a rosszindulatú béldaganatok kialakulását. A zsírok közül a halolajban található ómega-3 zsírsavaknak tulajdonítanak gyulladáscsökkentő hatást.
Miért fontos a C-vitamin?
A C-vitamin nagyobb mennyiségű fogyasztása inkább jellemző a nyári időszakban a bőségesebb friss zöldség- és gyümölcsfogyasztás miatt. Télen még nagyobb szükség lenne rá, ilyenkor kerülhet sor a C-vitamin-tabletták rendszeres szedésére. Az immunerősítő C-vitamin javasolt napi bevitele 80 mg, azonban dohányosoknál ez az érték közel a duplájára is emelkedhet. A C-vitamin fő forrásai a citrusfélék, bogyós gyümölcsök, jelentős mennyiség - 400 mg - van a csipkebogyóban is. Minél sötétebb a gyümölcs, annál nagyobb a C-vitamintartalma. Télen kiváló C-vitaminforrás például a savanyú káposzta. Ügyelni kell arra is hogy ez a vitamin hő-, és fényérzékeny, a szakszerűtlen tárolás és helytelen konyhatechnológiai műveletek hatására nagy része elvész. Ezért a friss gyümölcsöket tegyük minél hűvösebb helyre, ahol a hőmérséklet a 10-12°C-t lehetőleg nem haladja meg. Ne tároljuk a zöldségeket és gyümölcsöket fémedényben, és részesítsük előnyben az olyan konyhatechnológiai eljárásokat, mint például a párolás, gőzben főzés, cserépedényben való sütés, főzés. A gyümölcsök fogyaszthatók étkezések között, vagy desszertként is. A káposztafélék fogyasztása nem csak nagy C-vitamintartalmuk miatt javasolt, hanem mustárolaj tartalmuk miatt is, ami szintén jó a fertőzések ellenni harcban. Ez a hatóanyag a mustárban és a tormában is fellelhető. A fejes káposztában lévő glükózinolát elsősorban húgyúti fertőzések ellen nyújt védelmet. A nyomelemek közül a szelén, a cink antioxidáns hatásuk révén segítik az immunrendszer működését. Jó cinkforrások a marha-, sertés- és szárnyasok húsa, a tejtermékek. A szelénnek szintén jó forrásai az állati eredetű termékek, de a lencsében, spárgában is jelentősebb mennyiségben található, az adott terület geológiai adottságától függően.
