Grapefruit
100 g tápanyagtartalma: 32 kcal, 0,63 g fehérje, 0,10 g zsír, 8,08 g szénhidrát, 1,1 g rost, 34,4 mg C-vitamin. A grépfrút egy másik citrusféle, a pomelo és a narancs keresztezésének eredménye. Szójátéknak tűnő klasszikus magyar elnevezése, citrancs, is erre utal. Egy nagy grépfrút hozzávetőleg 160- 170 g. A grépfrútot sokáig dísznövényként tartották, a kesernyés íze miatt nem igazán kedvelték az 1800-as években. A nagy fellendülés a XX. századhoz kötődik, amikor bővült a fajtaválaszték, megjelentek a fehér mellett a rózsaszín- és a vörös húsú gyümölcsök. A szőlőhöz hasonlóan fürtökben terem, egy-egy fürt pedig akár 25 gyümölcsöt is ad. A grépfrút számos gyógyszer metabolizmusát gátolja, ezért a grépfrút fogyasztása mellett ezen gyógyszerek plazmakoncentrációja megnő, ami növeli a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát. Egy pohár grépfrútlé elfogyasztása is eredményezheti ezen gyógyszerek mellékhatásainak akár toxikus szintig történő fokozódását, éppen ezért ha gyógyszert szed, mindig olvassa el figyelmesen a betegtájékoztatót és kövesse az abban leírtakat. Mivel a szállítás során a citrusfélék, és így a grépfrút is fokozottan ki vannak téve a penészgombák támadásának, még a szüretelést követően különböző gombaölő szereket tartalmazó viasszal kezelik felületüket. Éppen ezért a citrusféléket felhasználás előtt alaposan meg kell mosni, és ugyanilyen fontos az ezt követő kézmosás is. Ez akkor is elengedhetetlen, ha a gyümölcs héját nem használjuk fel. Amennyiben szükségünk van a citrusfélék héjára, akkor az vegyszermentes legyen. A citrusfélék kiváló C-vitamin-források. Az ember számára nélkülözhetetlen aszkorbinsav kitűnő antioxidáns. A citrusfélék flavonoidjai általános gyulladáscsökkentő és baktériumölő hatással bírnak. Régóta ismert, hogy a flavonoidok és a rutin csökkenti a vérfalak törékenységét, erősíti a hajszálereket.
Mangó
100 g tápanyagtartalma: 60 kcal, 0,82 g fehérje, 0,38 g zsír, 14,98 g szénhidrát, 1,6 g rost, 36,4 mg C-vitamin. Egy átlagos tisztított mangó 330-340 g. Indiában több mint 4000 éve fogyasztják, és nagy tisztelet övezi az édes, zamatos mangót. A magas, terebélyes mangófa tojásdad gyümölcsének héja vastag, gyantás, színe lehet zöld, sárga vagy pirosas. Fajtafüggő, hogy az illatos sárga gyümölcshús rostos-e vagy sem. A gyümölcs közepén található lapított magot ovális csontos belső termésfal veszi körül. Számos formában az asztalra kerülhet, az éretlen mangót zöldségként használják, savanyúságot és pikáns fűszeres csatnit készítenek belőle, melyet főleg rizsből készült ételek mellé fogyasztanak Indiában. Az érett, édes mangóból ital, lekvár, saláta, fagylalt és édesség készül. Az érett mangó kiválasztásánál a szín nem számít. Az avokádóhoz hasonlóan akkor érett a mangó, ha a héját finoman megnyomva érezhető egy kis besüppedés, de azért még határozott az ellenállás. Az éretlen példányok néhány nap alatt utóérnek. A mangó tisztításakor a közepén lévő mag mellől kell a szorosan hozzánőt gyümölcshúst lefejteni: az alapos mosást követően a kést amennyire csak lehet, vezessük a maghoz közel. Az így kapott két félgömbből hosszanti bevágások után – de a héj átvágása nélkül – egy evőkanállal a mangócsíkok kivájhatók. Amennyiben mangókockákra van szükség, akkor a keresztirányú bevagdalást követően ki is lehet fordítani a mangót, ilyenkor úgy néz ki, akár egy sündisznó, a mangókockák pedig kikanalazhatók vagy egy késsel levághatók. Végül már csak a mag körüli rész maradt hátra, a lédús, édes mangóhúst hámozás után a legegyszerűbb lerágni. Az arra érzékeny egyéneknél a mangó allergiás reakciót válthat ki. A kontakt ekcéma tünetei akár a mangó pucolása során, fogyasztás nélkül is kialakulhatnak az érintkezést követő 8-48 órán belül. A magas K-vitamin tartalom miatt a mangó az avokádóhoz hasonlóan csökkenti a véralvadásgátló gyógyszerek hatását.
Khakiszilva, datolyaszilva
100 g tápanyagtartalma: 70 kcal, 0,58 g fehérje, 0,19 g zsír, 18,59 g szénhidrát, 3,6 g rost, 7,5 mg C-vitamin. A kakiszilva nagyjából 170 g. Ezen érdekesen csengő nevek egy olyan gyümölcsöt takarnak, amit érdemes jól szemügyre venni, ugyanis hazánkban is megterem, például találkozhatunk vele a Budai Arborétumban is. A kakiszilva elnevezés egyébként a német nyelvből származik, egy részfordítás eredménye. Október-november táján igazán különleges látványt nyújt a fa, amikor a levelei lehullottak már és a csupasz ágakat a paradicsomhoz hasonló narancssárga gyümölcsök díszítik. A kerek, ovális esetleg kúpos termés húsa narancsos vagy piros, magnélküli és magos fajtái (1-8 nagy, barna mag) is vannak. Egészen addig kell várni, amíg teljesen be nem érik, ilyenkor a puha tapintású, édes gyümölcsnek némi vaníliával fűszerezett sárgabarack íze van. Az éretlen, kemény példányok fanyar ízét a csersav okozza, mely az érés során lebomlik. A csészelevelek eltávolítása után héjastul fogyasztható a kakiszilva, akár egy alma, de van, aki meghámozza, vagy kikanalazza, továbbá jégkrémmel, gyümölcssalátába, joghurthoz, tejes ételekhez keverve is ízletes, de lehet lekvár, zselé vagy csatni alapja is. Szárítottan a fügére emlékeztet.
