A meditációt gyakorlók arra az üres, semmire nem gondolós állapotra mondják, hogy alfában vannak, amikor szinte kikapcsolják gondolataikat és egybeolvad elméjük a természettel. De a folyton álmodozókat is azzal szokták illetni, hogy alfa állapotban vannak.
Az alfa egy olyan módosult tudatállapot, amelyet már őseink is ismertek és fel is használtak. Ebben a megváltozott tudatállapotban nem is alszunk, de az ébrenléttől is nagyon különböző állapotba kerül az ember. Nem az, amelyben általában lenni szoktunk mindennapjainkban. Ahogy naponta létezünk, teljesen általános és elfogadott, miért van arra szükségünk, hogy módosítsuk tudatunkat? Az alvás és ébrenlét közötti állapotot váltjuk nap, mint nap, pedig ennél többre képes agyunk. Amikor ébren vagyunk, akkor számos dolgot elintézünk, agyunk még akkor is kattog, amikor semmi különösebb dolgot nem végzünk. Minden embernek számos szerepben kell megfelelnie, amely megterhelő, így az agyat is igénybe veszi. Alváskor testünk és agyunk is megpihen, hogy másnap újratöltve készen álljon az újabb kihívásokra. Csakhogy az ébrenléti állapot nem garantálja azt, hogy minden fontosra tudjon koncentrálni. Nap folyamán, vagyis amikor nem alszunk, az agy állandóan mérlegel, összekapcsol, kombinál, elemez, de a mélyen bennünk rejlő képességeinket nem biztos, hogy egyáltalán ismerjük és felszínre tudjuk hozni. A megváltozott tudatállapot arra szolgál, hogy józan eszünk helyett a mélyebb tudásunkat is megtaláljuk és használjuk. Ennek előhívásához szolgál segítségül a jóga, a meditáció, tradicionális rituálék, imák is. Ha sikeresen elnyomjuk agyunk ébrenléti gondolkodását, de nem is alszunk, akkor lemehetünk alfába.
Ébrenléteink időszakában az érzékszerveink által érzékelt világban élünk, arra hagyatkozunk, amit látunk, hallunk, tapintunk, és befolyással vannak ránk társadalmi szokásaink, hagyományaink is. Abban hiszünk, amit tapasztalunk. A másféle tudatállapot ezen jócskán túlmutat, és mintha éberen álmodnánk, mintha kissé megőrülnénk. Olyan erők szabadulnak fel bennünk alfa állapotban, amire azelőtt gondolni sem tudtunk. Mintha egy feljebbvaló világba kerülnénk.
A tudomány is tudja igazolni, hogy az alfa állapot létező és nem az alvás, de nem is az ébrenlét állapotában vagyunk. Agyunk máshogy rezeg ébren, alvás közben. Az alvás egyik fázisában az agy lassan és nyugodtan rezeg, ebben az állapotban vagyunk képesek az öngyógyításra. Ezért szokták tanácsolni egy-egy betegség alkalmával, hogy pihenjünk, aludjunk sokat. Az alfa állapotot mi magunk is el tudjuk érni minden szakértő vezénylése nélkül. Akkor vagyunk alfában, amikor még és már nem alszunk. Az alvás határán, a „semmiben” lebegünk. Ilyenkor képesek vagyunk elméletileg előhívni rejtett képességeinket is. Működnek a megérzéseink, és kreatívabbak vagyunk, mint hinnénk. Ennek köszönhető, hogy egy alvás után akár rádöbbenhetünk, hogy mit kell cselekednünk egy bonyolult és zavaró ügy megoldásában.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
