A filmválaszték óriási és a kategóriák között választva megtalálhatjuk azt a filmet, amely romantikát, érzelmeket, elgondolkodtató pillanatokat, izgalmakat ad, és vannak azok a történetek, amelyek egyenesen félelmetesek. Ezt a kategóriát képviselik a horrorfilmek.

Sokan kerülik az ilyen filmek megtekintését, míg mások imádják a rettegést és nincs szinte olyan horror, amelyet ne láttak volna. Márpedig a horrorfilmek úgy hatnak ránk, hogy nemcsak izgulunk, hanem egyenesen félünk. A félelem márpedig negatív érzelem. Vagyis, ha az élet úgy adja, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amely életveszélyes, félelmetes volt, azt nem örömként konstatáljuk, hanem átjárhat a halálfélelem. Sőt az egész testünket átjárhatja egy olyan adrenalinlöket a félelemmel társulva jelenik meg.

Nem úgy születünk, hogy tudunk félni, de már a születésünk után félünk az erős hangoktól, valamint a zuhanástól is. Egy vízisiklótól azonban nem feltétlenül ijed meg egy kisgyermek, de ha a szülei, vagy a körülöttük lévők visítanak egy sikló láttán, akkor beépülhet a gyerek tudatába. Kísérletekkel azt is bizonyították, hogy ha pici gyermekeknek olyan kártyákat mutattak, amelyeken mindenféle figurák voltak láthatók, az állatokat tartalmazó kártyákat sokkal aktívabban, hamarabb ismerték fel, mint azokat, amelyeken emberek, tárgyak szerepeltek. A veszélyesnek ítélt állatoktól való félelem évmilliók alatt fejlődött ki bennünk, és még ma is ugyanúgy hat, pedig nem biztos, hogy valós veszélyt jelentenek ránk.

Azonban meg kell tanulnunk félni is, hiszen segít abban, hogy felmérhessük a helyzetünket, a fenyegetéseket, amely lehet egy veszélyes helyzet, ragadozó, természeti katasztrófa. A való életben is nagy segítségünkre lehet a félelem, azonban sokan közülünk még az otthonukban, vagy a mozivásznon is szeretik átélni. Félünk, izzad a tenyerünk, hevesebben ver a szívünk, kitágulnak a pupillák, az arcunkra is kiül a félelem és hat az elménkre a horrorfilmben látott. Tudjuk, hogy amit a képernyőn látunk, annak szinte semmi valóságalapja nincs, vagy legalábbis velünk nem történhet meg, mégis félünk. A horrorfilmek ősi ösztöneinkre hatnak. Akkor, amikor a gyorsaságukon és a saját maguk által eszkábált eszközökön kívül más módon nem tudtak védekezni az emberek, a félelem nagy segítség volt az életben maradásra.

A horrorfilm eleme a feszültség, amelyet a kétség, a félelem, a rejtély alakíthat ki bennünk. A horrorfilm akkor hat igazán, ha megérinti a nézőt, ha tud a történettel, a szereplőkkel vagy a helyzettel azonosulni, de azok a történetek is olyan félelmet válthatnak ki belőlünk, amelyeknek nincs valós alapja, az egész fikció és valószerűtlen.

A horrorfilmek történetei mind a normális viselkedésen kívül esnek, ráadásul azt is tudjuk, hogy amit látunk, az nem a valóság. Vagyis félhetünk, de mégis biztonságban vagyunk. Amikor a horrort nézzük, akkor nemcsak adrenalin terjed szét az egész testünkben, hanem dopamin is, amely miatt mégsem feltétlenül érezzük magunkat rosszul még a rettenetes látvány ellenére sem. Ráadásul így még a félelmeinkkel is szembe tudunk nézni. Ha pedig hozzászokatjuk magunkat a horrorfilmekhez és egyben a félelemhez is, akkor csökkenhet bennünk a szorongás.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!