Amikor mindent megteszünk annak érdekében, hogy a legjobbat hozzuk ki, bármiről is legyen szó, akkor nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket még úgy is, ha netalán nem sikerült teljes mértékig kivitelezni a tervünket. Az akaratunk, a hozzáállásunk teljes bevetésével sem mehet minden flottul, és ilyenkor be kell látnunk, hogy ennyi volt. Nem azt jelenti, hogy fel kell adni, de azt is el kell fogadni, ha valami nem sikerül. Újult erővel, a dolgok átgondolásával újból bele lehet kezdeni. Ám, ezt a maximalisták nem így látják.

A maximalizmus nem lenne rossz, sőt, a tökéletesre törekedés pozitív tulajdonság, de ha már szélsőségesen kezeli valaki, akkor bizony gonddá válhat. A maximalista emberek a tökéletességre törekvésük mellett nem biztos, hogy sikert érnek el. Sőt, annyira rágörcsölhetnek a tökéletességre, hogy éppen magukat gátolják. Még az sem sikerül, amibe sok időt és energiát belefektetnek.

A maximalista emberek teljes gőzzel indulnak bele a feladatokba, vagyis fél munkát nem végeznek. Nemcsak az a lényeg, hogy valamit véghez vigyenek, hanem természetesen az, hogy tökéletes legyen minden. Igen ám, de a túlzott tökéletességre való törekvésben azon aggódnak, hogy hibázhatnak. Pont ez, amit el szeretnének kerülni, de saját magukat bénítják meg. Éppen ezért nehezebben kezdenek bele bármilyen feladatba, mert attól tartanak, hogy nem tudják precízen, tökéletesen megcsinálni. Jellemző rájuk a halogatás, mert nehezen szánják rá magukat, hogy egy nagyobb feladatnak nekiálljanak. Ha belefognak valamibe, akkor is rengeteg időt töltenek azzal, hogy saját magukat ellenőrizzék.

A perfekcionizmus jónak tűnő, hiszen tökéletességre törekszik az, aki ilyen típusú, és kifelé is igyekszik azt mutatni, hogy ez lenne az ideális és normális mindenki számára, ám legbelül tele van kételyekkel, szorongással. Az addig nagyon szuper, ha a célok elérése érdekében képes az ember a korlátait átlépni, ám ha azzal mégsem ér el semmit, akkor jön a feketeleves. Ezzel szembesülni nem is egyszerű, a maximalisták pedig képesek depresszióba esni, megbetegedni. A precizitásra törekvők nagyon ritkán érzik magukat jól a bőrükben, mert mindig jobbra törekednének, de az mégsem sikerül, vagy legalábbis nem érzik úgy.

A maximalisták sokkal többet várnak el saját maguktól, mint mások elvárnának tőlük, így állandó belső stressz kíséri életüket. Sosem gondolják magukat jónak, tökéletesnek. A maximalista személyek önmaguk teljesítményét alacsonyabbra értékelik, mint ahogy azt a külvilág látja. A külső szemlélők 120%-ra értékelik a perfekcionisták munkáját, de a saját munkájukat lekicsinylik.

Mielőtt irigyelni kezdenénk a maximalistákat, gondoljunk arra, hogy belül mennyire szoronganak, tele vannak feszültséggel. A tökéletességre való törekvéssel megbetegíthetik magukat, úgyhogy ezzel csak óvatosan.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!