A kéretlen tanácsok osztogatása, az okoskodó hangvétel megejtése, más életében való turkálás emberi rossz szokás. Erre mondhatjuk azt, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, vagy hogy sepregessen a saját háza tájékán. Olykor nem is a rosszindulat vezérli az embereket, csak kívülről belelátni más életébe könnyebb, és talán a gondokra való megoldás is egyértelmű, mint amikor a sajátunkról van szó. Mielőtt belelovalnánk magunkat a mások életében vájkálók szidásába, gondolj csak arra, hogy valószínűleg már te is tettél ilyet. Puszta jó szándék vezérelt akár egy barát vagy családtag esetében, amikor számodra annyira egyértelmű volt a helyzet, de az illető egyszerűen nem látta és nem is érezte, hogy mi lehet a problémájára a megoldás. Amikor jó szándékból elmondtad neki a véleményedet, ő azt nem úgy vette, mint segítő szándék. A segítségnyújtás kéretlen volt. Éppen ezért kell még a jó szándékú észrevételekkel is óvatosan bánni.

Az ember nem vak, lát és hall is dolgokat. Felfigyelhetünk olyan jelekre és történésekre a közelünkben, amelyeket értelmezve az szűrődik le, hogy más a látszat és más a valóság. Ennek észrevétele azonban nem jogosít fel arra, hogy igazmondóként ki kell adnunk magunkból a gondolatainkat. Akkor sem, ha számunkra egyértelmű, hogy mi zajlik a másik életében, maradjon meg gondolati szinten ez az észrevétel.

Más életének kritizálásához nem kell sok információval rendelkezni. Látunk valamit, és abból a saját gondolatainkkal megspékelve alkotunk magunkban egy véleményt, amely vagy fedi a valóságot, vagy nagyon eltér attól. Ha nem ismerjük valaki életét teljes egészében, akkor nincs is jogunk beleszólni abba, hogyan kellene cselekednie, hiszen amit látunk kívülről, az nem biztos, hogy a teljes valóság. Nem tudhatjuk, hogy legbelsőbb életüket hogyan élik az emberek. Ezért, ha csak felületesen ismerünk valakit, tartsuk meg magunkat a gondolatainkat, az okos tanácsokat.

Mindenki más, nemcsak fizikai megjelenésben, de más környezetben nőtt fel, ahol a szokások is eltérhettek attól, ami számunkra alapvető. El kell fogadnunk azt, hogy ami a számunkra jó, azt más nem biztos, hogy ugyanolyan jónak ítél meg. Ezt fordítva is pontosan így kell tenni. És itt a lényeg, az elfogadás.

Az elfogadáson túl azt az időt, amit más életének figyelésére fordítanak az emberek, a maguk életére kellene. Meg kell tanulnunk az én elkülönítését. Az azonban igaz, hogy ha magunkra figyelünk, és nem másra, akkor számos problémával is szembesülhetünk. Pláne, ha az életünk nem jó irányt vett. Mit várunk attól, hogy a más életét elemezzük, abban okoskodunk? A miénk javulni fog azáltal? A mások életében való turkálás mindig olyat hordoz magában, hogy a saját életben sántít valami.

Fordítsd az energiádat magadra, az életedre. Vedd észre a jót, légy hálás érte. Tegyél az ellen, ami nem úgy működik, mint kellene. Amíg a magadéval foglalkozol, nem lesz időd más életére.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!