Azt mindenki érzi, ha az élete nem jó. Még ha igyekszik is meggyőzni saját magát, hogy jó abban amiben van, mert ebben kell élnie, nincs más lehetősége, legbelül szenved. Bele nevelik az emberbe, hogy ha valamibe belekezd, azt csinálja végig tisztességgel. Nem is szabad mindent feladni, ez így igaz. Ha van értelme küzdeni valamiért, nem elérhetetlen vágyálmot kergetünk, a lehető legjobb, ha közelítünk a célunkért, azonban vannak helyzetek az életünkben, amikor az elfogadás, az elengedés és a feladás a legjobb, amit tehetünk.

Az élet bármelyik területén fel kell ismernünk azt, hogy minek van értelme, és minek nincs. Ha olyanba fektetünk energiát, amely csak megkeseríti az életünket, nem haladunk előre, nem fejlődünk, netalán még szenvedünk is attól annak ellenére, hogy sok időt, energiát belefektettünk, akkor már a magunk ellenségévé válunk.

Váltani és változtatni mindig van lehetőségünk, de legtöbbször félünk a bizonytalantól. Lehet az egy rossz kapcsolat, egy olyan munkahely, ahová a bejárás gyötrelem, mindig van abból kilépési lehetőség. Ha a gyötrelmek ellenére mégsem teszünk semmit, akkor bizony az önsorsrontók táborát erősítjük.

Az önsorsrontás azt jelenti, hogy ha lehetőségek vesznek körbe, akkor sem élünk azzal, mert saját céljaink útját álljuk. Mindennapi életünkben jelentkezhet ez a fajta viselkedés. Akár a párkapcsolatunkban, a gyermeknevelésben, a munkahelyünkön, és a függőségekkel kapcsolatban is tehetünk így. Tudjuk, sőt mi több, saját magunkban érezzük, hogy ahogy most vagyunk, az nem jó, de mégsem lépünk fel ellene.

Bármire fogjuk rá, hogy mi az oka annak, hogy egy helyben topogunk, és minden rossz körülöttünk, bizony, a java tőlünk függ. Lehet kifogásokat keresni, és lehet hivatkozni a főnökünkre, az anyagi helyzetünkre, az érzelmeinkre (még lehetne sorolni), de úgy kell gazdálkodni az életünkkel, hogy ez az egy van, aminek az irányítása is a mi kezünkben van.

Nem arra buzdítunk senkit sem, ha valami elsőre nem sikerül, akkor azonnal lezárja, és sose próbálja újra. Az életben való fejlődésünk is arról szól, hogy gyarapodjunk ismeretekkel, tudással, tapasztalattal. Ez nem mindig egyenes és egyszerű utakon történik, számos negatív és szomorú tapasztalattal gazdagodva folytatjuk az életünket, amelyek a felismerésben, a helyes útra terelésben segítenek. A legnagyobb butaság, amit magunkkal tehetünk, hogy azzal a tudással, amivel rendelkezünk, nem élünk, mert akkor belelépünk ugyanabba, amiből már egyszer kikeveredtünk.

Szép dolog valaki vagy valami mellett kitartani, és amíg a józan ész engedi, meg is kell mindent próbálni, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, a helyzetből, de nem minden áron. Ne áldozzuk fel magunkat valamiért, valakiért, ha nem éri meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!