Jump to content

Ragyogj, ragyogtasd magad!

2019. 01. 07. 19:00

Boldogan és ragyogva haladunk utunkon, amikor úgy érezzük, hogy a világ és a saját életünk is csodaszép. Rendben van a szénánk, bárhonnan is nézünk életünkre. Egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és az univerzummal is.

Erre az egyensúlyi állapotra törekszünk, de az élet attól szép, vagy épp nagyon nehéz, hogy ez az egyensúly gyakorta felbomlik. Amikor rendben van a magánéletünk, akkor az egészségünkben állhat be változás, vagy a munkahelyi stressz, problémák bontják meg a jólétet. Ha a munkahely is tökéletes, az egészségünk is rendben van, akkor csorba eshet szerelmi, családi életünkben. Egy veszekedés, nézeteltérés, szakítás beárnyékolhatja az életünket. Igazán ragyogni tudunk azonban, ha megvan az egyensúlyunk és emiatt tudunk olyan fényesen tündökölni, hogy az lerí rólunk, mindenki látja boldogságunkat, örömünket. Az ilyen ember ragyog, de nem azért, mert másnak akar így tetszelegni, és nem is azért, mert más dicséri. Egyszerűen csak annyira jól érzi magát a bőrében és az életében, hogy ez az elégedettség szebbé teszi megjelenésében is, és olyan boldogság árad belőle, amilyet mások áhítnak.

Mindenki szereti, ha megdicsérik. Egy új frizura, előnyös öltözék, különleges alkalmakkor elegáns viselet esetén általában kapunk bókokat, de ha egy sima hétköznap is megdicsérnek, még nagyobb értéke van a bóknak. A legtöbben elvárjuk, hogy egyes személyek, akiktől erre számítunk, jól esne, igenis dicsérjenek meg. Nem mindenkitől kapjuk ám meg ezeket a dicséreteket, és ez lehet szándékos, vagy egyszerűen csak ilyen személyiségű emberről van szó.

Mástól várjuk a bókokat és a dicséretet. Mi történik, ha nem az elvárásaink szerint cselekszik az, akitől várnánk? Lehet, hogy sosem tesszük szóvá, de rosszul esik figyelmetlensége, vagy egyszerűen csak úgy értelmezzük, hogy nem nyertük el a másik tetszését. Az is lehet, hogy megsértődünk, dúlunk-fúlunk és vagy kimondjuk mit gondolunk, vagy magunkban fortyogunk.

Bárhogy is reagál a külvilág, attól még nekünk ragyogni kell. Saját magunkból kell erednie a ragyogásnak. Ne azt várjuk, hogy más vegye észre szépségünket, és a bókjaival éltesse a fényünket, ehhez leginkább mi magunk kellünk.

Csinos ruha, smink, kemény edzések, kenceficék és még ki tudja, mi kell ahhoz, hogy fizikai megjelenésünkben a legjobbat hozzuk ki magunkból. Valóban megad egyféle külcsínt, azonban a ruha és smink alatt búskomor, cseppet sem ragyogó belső, negatív gondolatok lapulhatnak. A ragyogásnak máshonnan kell erednie, méghozzá önmagunkból.

Annyiszor szó esik az önismeretről, amely a jól működő élethez nagyon szükséges, és ehhez hozzátartozik önmagunk elfogadása is. Nos, ez kell ahhoz is, hogy ragyogni tudjunk. Észre kell vennünk magunkban azt a szépséget, akik eredendően vagyunk. Amint ráeszmélünk arra, hogy valóban szép a lelkünk, még a fizikai megnyilvánulásunkban is érvényesülni fog, ha gyakoroljuk nap, mint nap.

A ragyogásunkat kívülről is tudjuk táplálni, éltetni, erősíteni, de ha csak erre támaszkodunk, akkor hazug, mézes-mázos, valóság nélküli tartalomnak is tűnhet. Belőlünk indul ki tehát minden, és csak megerősítést kapunk másoktól, ha észreveszik, hogy mennyire sugárzunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)