Jump to content

Falépítés és faltörő kos

2019. 01. 21. 19:00

Az élet nem egy romantikus regény még akkor sem, ha vannak olyan fejezetei, amelyek igazán szépek, tele szerelemmel, boldogsággal. Kinek több, kinek kevesebb nehézséggel kell megküzdenie, és közben építkezünk.

Áshatjuk a saját gödrünket, felfelé is építkezhetünk, valamint magunkat is megpróbáljuk körbevenni falakkal, hogy a kívülről érkező nehézségekkel szemben így védekezzünk. Szinte nincs is olyan ember, akinek ne lenne maga köré húzott bástyája. A körülményektől, a sebeink nagyságától és saját belső erőnktől függ, hogy ezeket a falakat megtartjuk-e, tovább építjük, vagy sikerül valamennyire vagy teljesen lebontani.

A falak látszólagos védelmet biztosítanak számunkra, azonban ez a vélt biztonság meg is gátol abban, hogy tisztán lássuk lehetőségeinket. Egyszóval saját magunkat zárjuk el azoktól, akik ki tudnának szabadítani saját börtönünkből, és a lehetőségeket sem látjuk meg.

A falunk biztonságérzetet ad, ez kétségtelen, csakhogy gátolhat abban, hogy észrevegyünk magunk körül a segítséget és a jó dolgokat. Ám ahogy a falunkat fel tudjuk építeni, úgy lehetőségünk van arra is, hogy lebontsuk. De hogyan?

Bármi, amivel ellenállunk az életünkben, amit kizárunk az életünkből, az fallá keményedik. Valaminek, vagy valakinek az elutasítása azt jelenti, hogy el is határoljuk magunkat attól. Szelektálni nagyon is szükséges, hiszen nincs mindenre és mindenkire szükségünk. Természetesen az ingerek és a személyek között nemcsak rosszak, hanem jók is lehetnek. Ha azonban a rosszal mereven szembeállunk és elutasítjuk, még nem szűnik meg létezése, viszont falunk magasságát emeljük.

Teljesen természetes, hogy nem tetszik minden ami körülvesz, és ugyanígy lehetünk személyekkel is. Vannak olyan típusú emberek, akiket nehezebben viselünk el, mert jelleme, viselkedése annyira különbözik a miénktől, hogy kellemetlennek érezzük jelenlétét. Ahelyett, hogy magunkban vagy hangosan is fortyogni kezdenénk amiatt, hogy egy nem kedvelt személlyel keveredünk egy légtérbe, inkább engedjük meg, hogy legyen. Nem kell szeretnünk és azonosulnunk velük. Ennyi az egész. Attól még vannak és lesznek is olyanok, akik véleménye, viselkedése távol áll a miénktől, azonban tudatosan ne utasítsuk őket el, csupán vegyük tudomásul, hogy vannak, és foglalkozzunk azokkal, akik számunkra tápláló, felemelő személyiségek. Ugyanezt kell tenni helyzetekkel, történésekkel is.

Ha rossz történik velünk, akkor nem hat át a boldogság és a jókedv, de ahelyett, hogy gyűlölködnénk azért, hogy miért történik ez velünk, inkább fogadjuk el. Csendesedjünk le és azon töprengjünk, hogyan tudnánk a lehető legjobban megoldani saját ügyünket.

Ha csak arra figyelünk, hogy a környezetünk történéseit felfogjuk és elfogadjuk, azaz nem utasítjuk el, lényegében tudomást veszünk dolgokról még akkor is, ha nem jók, és ezzel nem engedjük, hogy a falunk magasodjon.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)