Tapasztalhattunk a saját kis világunkban is vannak magasabb és mélyebb pontok. Semmi sem állandó, így azzal is tisztában vagyunk, hogy ha épp jó korszakunkat éljük, abba bármikor belerondíthat valami vagy valaki, de ugyanúgy a rosszabb időszakunk sem állandósul az életünkben (hacsak nem teszünk róla).

Attól függ, hogy életünket és az életünkben adódó történésekre hogyan tekintünk. Az életünk tele van feszültséggel, de csak rontunk azon, ha a stresszt hagyjuk negatív irányban eluralkodni. A stressz, az, hogy valami nem sikerült fel lehet fogni jelzésként is. Vagy nem az a mi utunk, vagy nem adtunk bele mindent. Nem sikerült valami? Teljesen általános minden ember életében. Dönthetünk úgy, hogy megtorpanunk, visszafordulunk, és reagálhatunk úgy is a nehézségekre, mint kihívás.

Eddig hogyan figyeltünk bármire is? Általában az igaz sokakra, hogy ha valami a célunk megvalósításakor sokkal inkább koncentrálunk, hogy érdemes-e valamibe belevágni vagy sem. Ez még csak nem is gond, de inkább arra ügyelünk, hogy mi miatt nem sikerülhet a terv megvalósítása, és nem magára a lépésekre ügyelünk. Már a gondolati síkon megijedünk ötletünktől, így a megvalósítás csíráját is elfojtjuk magunkban. Még inkább megijesztenek a hosszú távú terveink. Ha már a közeli, a néhány lépést igénylő megvalósítástól is elbátortalanodunk, mert nem látjuk biztosra a végkifejletet, akkor valahol logikus is, hogy az, ami csak évek múlva fog igazán megmutatkozni, még ijesztőbb. Ha azonban mindenki így gondolkodna a világ mit sem haladt volna előre. Mivel látjuk, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül az emberiség, a technika, a tudományok, így egyértelmű, hogy köztünk mindig voltak olyanok, akik vállalták a kockázatot, pedig ők sem lehettek mindig biztosak abban, hogy teljesen jól teszik a dolgukat. Egyszerűen nem adták fel, reménykedtek abban, hogy ha valami közbejön, azt is ki tudják javítani, meg tudják oldani. Ez viszi a világot előre. Vagyis a remény, a magunkba vetett hitünk.

Céljaink eléréséhez nem számíthatunk csak a szerencsére, vagy valami hátszélre, mások segítségére. Egyértelmű, hogy részesei kell lennünk az álmaink megvalósításának. Azért, mert valami nem vagy nem úgy sikerül, mint ahogyan azt elterveztük, az nem jelenti, hogy ott a vége. Csupán másik megoldást, utat kell választani, vagyis érdemes stratégiát váltani. Mindamellett maradjunk az eredeti célnál.

Az álmaink megvalósítása nem mindig egyenes út, és egy-egy huppanónál kételkedhetünk magunkban, de még mindig jobb próbálkozni, mint egyhelyben ülni és várni a csodát. A cél kitűzése mozgásba hozhatja az életünket, de a megvalósításhoz szükség van a bátorságunkra, a kitartásunkra.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!