A gyűjtési szenvedélyünk másra is hatással lehet, és ha nem is a körülöttünk lévők kezdenek bele hasonló gyűjtésbe, de ha egy olyan tárgyat látnak, amit mi gyűjtünk, talán meglepnek egy plusz darabbal. Talán nem a legszebb és nem is a legjobb, mégis nő a gyűjtemény, ráadásul a törődés is érződik abból, hogy gondolnak ránk.

A legnagyobb örömet persze az jelenti, ha saját magunk találunk rá gyűjteményünk újabb példányára. Nem feltétlenül az érték határozza meg a gyűjtemény darabjait, hanem maga a gyűjtemény gyarapodása. A gyarapodás által sikeresnek érezzük magunkat. Éppen emiatt nem érzünk olyan boldogságot, ha valaki átadja nekünk saját gyűjteményét. Jó is, szép is, sok munka van abban, mire a gyűjtemény akkorára duzzadt, mint amit kézhez kaptunk, de sosem veheti fel azzal a versenyt, amit mi magunk gyűjtöttünk össze.

Az ember természeténél fogva gyűjtöget és ez természetesen nem jelenkori szokásunk, hanem már az ősidőkben igyekeztünk az élelmet felhalmozni, tárolni, később tartósítani is. Ez volt ugyanis a túlélés kulcsa. Ma ugyanúgy gyűjtögetünk, tesszük ezt a hűtőben, a hűtőládában, a spájzban, a ruhásszekrényben és kinek mi a szenvedélye.

Dokumentumfilm is készült már nem egy azokról a személyekről, akik a külvilág számára értéktelennek tűnő tárgyakat halmoznak fel otthonuk minden helyiségétől, de azt a padlótól a plafonig tornyozva. A normális életteret elfoglalva, felhalmozva és használat nélküli tárgyak elveszik az emberektől a férőhelyet, de megválni egyiktől sem képesek.

Ha szelektálásra kerülne a sor, érveket tudnak felsorolni, hogy egy-egy tárgy miért fontos, miért nem lehet attól megszabadulni. A kényszeres gyűjtögetők úgy élnek, hogy a maguk körül lévő kacatokat egyáltalán nem is használják és még maguktól is elveszik a mozgásra való teret. A tárgyak olyan szinten halmozódnak fel, és a legtöbbször minden rendszer nélkül, hogy a helyiségekben rendet tenni szinte lehetetlen, ezért élősködők lephetik el a házat. Ez a gyűjtögetés szélsőséges megnyilvánulása, és egyben kényszeres állapot.

Nincs éles határ a kényszeres gyűjtögetés és a még egészséges gyűjtés szempontjából. Csak átmenet létezik. Addig amíg a gyűjtési szenvedély nem korlátozza a gyűjtögető életét, és pláne nem másét, nem mondható kórosnak az állapot.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!