Környezetünkben is vannak, akik látszólagos könnyedséggel birkóznak meg minden nehézséggel. Nem panaszkodnak (legalábbis nem túl sokat), keresik a problémájukra a megoldást és új kapukat nyitogatnak. Ez a hihetetlen optimizmus leginkább a férfiakra jellemző vonás lehet, de természetesen vannak hölgyek is, akik még a problémás időszakban is képesek meglátni a jót.

Míg sokan keseregnek a történteken és ezzel saját magukat blokkolják a megoldás keresésében, addig másoknak az is megy, hogy a legnagyobb probléma kellő közepén optimista és pozitív gondolattal menjenek előre. Irigykedünk, ha ilyen embert ismerünk, és el szeretnénk tanulni az optimizmusát. Vajon elsajátítható az önbizalom?

A félig feltöltött pohár esetét szemügyre véve, kétféle dilemma előtt állhatunk? Te hogy látod? A pohár félig van tele vagy félig üres? Ez ugyanis sokat árulkodik arról, hogyan állsz hozzá az élethez, bármilyen problémához.

Az emberek egyediek, és ez egyedi gondolkodásmódjukban is tükröződik. A pozitív hozzáállás sokak számára azt jelenti, hogy bármi rossz is történjen az életben, abban keresik azt, amit meg kellett abból tanulni, vagy mi volt ebből a hasznos. Mások szerint az optimizmus azt jelenti, hogy van magunkba vetett hit, és a nehézségek is azért lépnek fel, hogy az tovább erősítse a hitünket, az önbizalmunkat. Vannak, akik igyekeznek a jóra gondolni még a nehéz pillanatokban is, mert ez ad kapaszkodót a nehézségekben, valamint a gondolat teremtő erejében bízva, a jóban való remény ad némi erőt a túlélésre.

Márpedig az emberiség alapvetően úgy tűnik, hogy eddig is nagy nyomorúságot és nehézséget élt meg a Föld bármelyik területén: betegségek, harcok, természeti katasztrófák. Sok esetben reménytelen volt bármi jóban is bízni, főleg ami a jövőt illeti. Vagyis nem az optimizmus vitte előre az emberiséget, hanem éppen az, hogy nem várta a jót, nem számított tartós jóra?

Az optimizmus mégiscsak az, ami úgy vihet előre minket, hogy nem süppedünk bele az önsajnálatba és nem várjuk ölbe tett kézzel azt, hogy valami jó történjen velünk. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy megtanuljuk értelmezni gondolatainkat, érzelmeinket. Ha képessé válunk arra, hogy tudjuk, miért mocorog bennünk ilyen vagy olyan érzés, akkor az arra való reakciót is befolyásolni tudjuk. Ennek elsajátításához arra van szükség, hogy mindenkor képesek legyünk a pozitív érzelmek felfedezésére önmagunkban. És ha már vannak pozitív gondolataink, azt osszuk meg azokkal, akik közel állnak hozzánk. Ha pedig már mocorog bennünk a pozitivizmus, akkor ne hagyjuk megbújni a tettvágyat, hanem tegyük azt, amit úgy érzünk, hogy szükséges.  

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!