Egy éves korukban már próbálgatják, hogy mások viselkedésére, és hangulatára hogyan tudnak hatni. Rendetlenkedéssel provokálnak, öleléssel csalják ki a puszit, gurgulázó nevetéssel hívnak játszani. Mutogatás útján megtanulják kifejezni a saját vágyaikat.

Két éves kortól már érdekli a kis emberpalántákat, hogy mit gondolhatnak, mit érezhetnek mások. Egyszóval szereti tudni, mi járhat a másik fejében, hogy fog reagálni egy adott szituációban. Megértik a szeretteik érzéseit, és már szándékosan szeretnék befolyásolni azt. Bocsánatot kérnek, ha rosszalkodtak, vigasztalják azt, aki szomorú. Az empátia viszont még nem valódi, és csak ismerősöknek szól.

A gyerekek ráébrednek, hogy mindenki más tulajdonságokkal rendelkezik, és tudják, hogy nekik is külön akaratuk, és tudatuk van. Arra is rá kell jönniük ekkor, hogy saját akaratuk bizony nem mindig egyezik szüleik akaratával, s ebből konfliktushelyzetek születnek, melyek vége szomorúság, vagy bosszúság.