A szavak, és tapasztalatok ismeretfoszlányokká, tapasztalásroncsokká sűrűsödnek, s olyan szerepet töltenek be, mint a felnőtteknél a műveltség. Összefüggési fonalaikat teljes egészében az élmények adják, míg felnőttek viszonyítási alapjai az értékek, és fogalom-rendszerek.
Vajon mit tud egy óvodás gyermek a valóságról, a gyermekműveltség milyen fokára, és szerkezetére építhet az iskola? Az öt-hat éves gyermekeknek reális, nagyjából a valóságnak megfelelő ismeretei vannak a világról, amit mozgósítani is tudnak. Ismereteiket viszont gyakran a gyermekközpontúság jellemzi, a kicsik, a gyerekek külön csoportot alkotnak az élőlények között. Például azt hiszik, hogy az ő napirendjükhöz igazodnak a világ dolgai.
A világról alkotott tudás egyik korlátja a gyermekmitológia, melyet a gyermekek a valósággal sűrítenek össze. Így lehet az, hogy a vállalat mikulása viszi nekik az ajándékot. A gyermekmítoszok eleme az ijesztgetés is, félnek, hogy elviszi őket a krampusz, a kéményseprő, stb.
A világról való tudás másik korlátja a gyermeki etimológia, azaz az önkényes jelentésadás. Ennek akkor van jelentősége, amikor egy szónak vagy egy részének többféle jelentése van. Pl. ’asztalos, vadidegen, földrajz’.
Az óvodás gyermekeknek korlátozottak az ismeretei az évszakokról. Náluk a végletek dominálnak, ezeket emelik ki. Például csak a telet, és a nyarat ismerik, vagy azt hiszik, hogy az általuk ismert legnagyobb állatnak (oroszlán) van a legfinomabb húsa.
A gyermekek műveltségében a világ megváltoztathatatlan. Például azért dolgoznak az emberek, mert kell, és kész. Az egyéni élménynek hatalmas szerepe van az ismeretanyagának alakításában. Így válik az egyszeri általánossá, a lényegtelen lényegessé.
Az óvodás gyermek tudása labilis, nincs állandósága, stabilitása, hiszen ő maga a pillanatnyi helyzetek, aktuális élmények bűvöletében él, s még a természeti törvényeket sem ismeri.
(Forrás: Mérei Ferenc- V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan / Fotó:deesnursery.co.uk)
