Anya, apa, kérlek, ne sírjatok
Hadd mondjam el nektek, amiket akarok
Mikor megszülettem, erős voltam én
Apa kezébe vett, oly büszke volt szegény
Anya arcon csókolt, szorosan fogott
Én tudtam, hogy nála jó helyen vagyok
De kezdtem furcsa lenni, és nem is beszéltem
Bánatos arccal mondtatok nehéz imát értem
Észrevettem, apa, szemedben a könnyet
Mikor más gyerekek voltak körülötted
Mennyire szeretlek, elmondani nem tudom
Fogod gyenge kezem, jössz velem az úton
Anya, mellettem vagy, és minden csendes este
Álomba ringatsz kedvesen, szeretve
Apa, akkor is szeretsz, ha a lenti parkban
Nem futok, nem játszom, csak állok zavartan
Hadd mondjam el nektek, tudom, hogy más vagyok
Nem oly tökéletes, mint amire vágytatok
De szeretlek titeket, ahogy ti is engem
Amennyire szívem csak enged szeretnem
A jövő ismeretlen, de ti vagytok azok
Akikre, míg éltek, mindig számíthatok
Tudom, hogy féltek és ontotok sok könnyet
Ó, bárcsak képes lennék elkergetni őket
Anya, apa, kérlek, hogy ne sírjatok
Én mindig szerető fiatok maradok.

(Forrás: Autista a tesóm / Fotó:bestmagcontwitters.tumblr.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!