A szülő a nap nagy részében nem tudja, hogy kik veszik körül a gyerekeket, kivel beszélnek, mit csinálnak. Ha a gyermek szerelmes lesz, mindenképpen érdeklődjünk, hogy ki a kiválasztott, mit lehet róla tudni, azonban kerüljük a kínos faggatózást.

Hívjuk meg a kiválasztottját!

Ha nem csak egy múló szeszély, és a gyermek hetek után is szerelmes, bátran hívjuk meg magunkhoz a választottját (és családját). A közös családi programok is remek lehetőséget biztosítanak, hogy megismerkedjenek a családok, és így a gyermek is megerősödik abban, hogy a szülők támogatják és elfogadják érzéseit és döntéseit.

Meséljünk neki saját tapasztalatainkról, a párkapcsolatok lényegéről, működéséről…

Tisztázzuk a gyerekkel, hogy a kapcsolatok szabályokra épülnek, melyek betartása mindkét félre nézve igen fontos, mondjuk el, hogy komoly odafigyelést, törődést és szeretetet igényel a másik, valamint, hogy tudni kell nemet is mondani. Nem szabad hagyni, hogy a gyermeket mások esetlegesen kihasználják. Mindenkinek tiszteletben kell tartani a személyes igényeket, valamint alkalmazkodni a másikhoz. Ezt nem árt, ha idejében megtanulja az ember. Nagyobb gyermekek esetén legyünk nyitottak, ugyanakkor tudjuk hol a határ a „barát” és a szülő között. Az idősebb gyerekeket világosítsuk fel a szerelem, és a szex velejáróiról, legyünk érdeklődőek, de semmiképp ne faggassuk őket. Az őszinte felvilágosítás nagyon sok későbbi problémától megóvhatja gyermekünket. A szülőknek ez általában kellemetlen, furcsa, és kínos. Ilyenkor tegyük félre ezeket a gondolatokat, és legyünk őszinték, határozottak, engedjük meg a gyereknek, hogy bátran kérdezzen bármit, ami a témával kapcsolatban foglalkozatja, vagy amiben esetleg nem biztos.

A szülői példa, jó tanulópénz lehet!

Ha vannak tanulságos történeteink, olyan korábbi kapcsolataink, szerelmeink, melyekből a gyerek tanulhat valamit, nyugodtan meséljünk nekik, így elkerülhetjük, hogy hasonlóan járjanak. Vagy éppen tanulhatnak abból, hogyan kellene viselkedni, mit kellene tenni bizonyos szituációk esetén. Megoszthatjuk nehézségeinket, esetleg, hogy mivel lettünk tapasztaltabbak, mit csináltunk volna másképp.

Csalódás, szakítás, legyünk ott támaszként, de tudjuk hol a határ!

Az első szerelemnek, az első komolyabb kapcsolatnak akármennyire is optimistán tekintünk rá, valószínűleg csalódás, szakítás lesz a vége. Ez minden gyermeket megvisel, kortól és nemtől függetlenül. Ilyenkor tartsuk tiszteletben, ha a gyermek nem akar róla beszélni, esetleg egy kicsit elvonul a saját világába. Ne faggassuk, ne erőltessünk semmit, hagyjuk, hogy a saját tempójában feldolgozhassa az őt ért „veszteséget”. A háttérben azonban legyünk jelen, legyünk támasza, hallgatósága,ha úgy érzi erre van igénye.

Fontos, hogy ne kövessük el azt a hibát, hogy legyintünk rá és azzal próbáljuk nyugtatni, hogy majd jön valaki más, valaki jobb. Ez nem így megy, ha a gyermeknél érzelmek és kötődés alakult ki a másik iránt, akkor azokat idő mire elfejelti, feldolgozza, elraktározza magában. Legyünk velük megértőek, és empatikusak.