A Bátor Tábor már 15 éve segít a daganatos és krónikusan beteg gyerekeknek és családtagjaiknak visszatalálni önmagukhoz, az életbe. A gyerekek sokszor hónapokig tartó, fájdalmas kórházi kezelés után nem mindennapi félelmekkel telve jutnak el az ingyenes élményterápiás táborokba. Itt nemcsak azt tanulják meg, hogy az önfeledt játék, öröm nekik is jár, de azt is, hogy a lehetetlen nem létezik. Íjászkodhatnak, lovagolhatnak, evezhetnek, vagy megmászhatják a tábor magaskötélpályáját, amit kerekesszékkel is ki lehet próbálni.

De a Bátor Tábor nem csak azért bátor, mert a gyerekek hajmeresztő dolgokat visznek véghez. Valójában ennél sokkal többről van szó: legyőzik a saját korlátaikat. A sorstársak, a rengeteg figyelem, amit az önkéntesektől kapnak, mind arra készteti őket, hogy visszataláljanak a betegség előtti énükhöz. Így mernek egyre többet, egyre hangosabban nevetni, egyre önfeledtebben táncolni, és egyre bátrabban barátkozni. Szép lassan előbújnak a csigaházukból, abból a biztonságos magányból, amibe betegségük kényszerítette őket, és újra megérzik, hogy ők elsősorban gyerekek és nem páciensek.

A tábor hatása pedig nem ér véget akkor, amikor a gyerekek elhagyják a tábort; a frissen szerzett tudást hazaviszik magukkal, és otthon kamatoztatják tovább. Mert az élethez sokszor bátorság kell, és a Bátor Tábor azért dolgozik, hogy a félek f betűjét kiradírozza táborozói életéből.

Erről mesél egy táborozó anyukája is, aki a következő változást vette észre gyermekén:

„A kemoterápia miatt Réka lányom elvesztette az édes íz érzékelését, ezért nem tudta cukrásztanulmányait folytatni. Iskolát kellett váltania. Nagyon aranyos osztályfőnöke lett, aki mindig azt panaszolja, hogy Réka olyan csendes, szinte elfelejtik, hogy ő is jelen van az osztályban. Egyik este felhívott Réka a kollégiumból, hogy igazolatlan órája lett. Kérdeztem, miért.

A szakmai tanáruk új, nem a tavalyi oktató, aki olyan anyagot kér számon rajtuk, amit még le sem adott. Ezért a gyerekek a tavaly tanultakat alkalmazzák, ami nem tetszett a tanárnak, és kiabált az osztállyal. Réka pedig szembeszállt vele, megvédte a társait. Tiszteletlenség miatt kiküldték az óráról, és kapott két igazolatlant. Amikor Réka mesélte, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Az én lányom, aki mindig csendes, és nem alkot véleményt, megvédte az egész osztályt! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet meg mer tenni! Pontosan tudom, hogy ez a Bátor Tábornak köszönhető, ami lendületet ad neki a mindennapokban, és ezt megköszönni nem is tudom, hogyan lehet.”