Napjainkban megnőtt azoknak a nőknek a száma, akik szűk medencecsontjuk miatt, nem tudtak természetes úton életet adni gyermeküknek.

Az 1960-as évekhez képest megnőtt azon szülések száma, ahol a kismamának muszáj volt a császármetszést választania. A kutatások szerint, a műtéti szülés lehetősége előtt, ezek a gének nem öröklődtek volna tovább, mivel sem az anya, sem a magzat nem élte volna túl a szülést. A kutatók szerint,ez az arány növekedni fog, azonban nem olyan mértékben, hogy a nők képtelenné válnának a természetes szülésre. A kutatás vezetőjét Philipp Mitteröckert régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy miért fordul elő ilyen nagy arányban, hogy a gyermek nem fér át a szülőcsatornán természetes úton. Ha nem lenne a modern orvostudomány, akkor ezek a szülések minden bizonnyal tragédiával végződtek volna. Ugyanis száz évvel korábban az ilyen szűk medencével rendelkező nők nem élték volna túl a szülést.

Hosszú ideje keresik a kutatók a választ arra a kérdésre is, hogy az évek során miért nem lett szélesebb az emberi medencecsontozat. A főemlősök közül az embernek a legnagyobb a feje a születésekor, ezért az emberi fajnál áll fent egyedül ez a probléma.

A kutatók az ENSZ adatai alapján kifejlesztettek egy matematikai modellt, melynek segítségével két ellentétes evolúciós erőt találtak. Az egyik szerint az újszülöttek egyre nagyobbak, a nagy születési súly pedig általában egészséges. Azonban, ha túl nagyra nő a magzat, akkor szülés közben elakadhat, ami a múltban végzetes lett volna mind az anyára, mind a babára nézve. Az a szelektív erő, mely a kisebb születési súlyú babák felé terelte volna az evolúciót, a császármetszéssel eltűnt.