Jump to content

Nem kell izgulni mások előtt sem

2013. 12. 13. 13:06

A szorongásos zavarok a pszichés zavarok egyik leggyakoribb fajtái a világon. Magyarországon 2005-ben a pszichiátriai gyógykezelések 31%-a irányult valamilyen szorongásos zavar megszüntetésére. A legborúlátóbb becslések szerint a lakosság kb. 15-20% szenved valamilyen szorongásos zavarban.

A szorongás egy olyan érzelmi, gondolkodásbeli és testi reakció, ami az egyén fenyegetettsége esetén jelentkezik. Alapvető jelentősége van annak, hogy az adott helyzetet - amelyben a szorongást átéljük - milyennek gondoljuk. Ha úgy látjuk, hogy a szituáció ránk nézve fenyegető és befolyásolhatatlan, erőteljes szorongást élünk át. Lényeges látnunk azt, hogy mekkora hatalma van a gondolkodásunknak az ilyen helyzetekben, hiszen csak akkor élünk át szorongást, ha a helyzet gondolkodásbeli kiértékelése során azt fenyegetőnek és kontrollálhatatlanak tartjuk. Erre a kiértékelési folyamatra pedig lehet hatni tudatosan is.

Társas szorongásról, vagy más néven szociális fóbiáról akkor beszélhetünk, ha valakinek erős szorongást okoz a más emberek előtt történő szereplés, beszéd, vagy akár a másokkal való kapcsolattartás. Szociális szorongást okozó helyzettel, mindenki találkozik valamikor az életében. A tartósan fennálló, már mentális zavarnak minősülő pszichés probléma is meglehetősen gyakori, a népesség kb. 8-10%-át érinti. A 18-35 éves korosztályban még ennél is gyakoribb lehet ennek a problémának az előfordulása.

A társas szorongásra jellemző, hogy olyan személyekkel kapcsolatban is jelentkezik, akikkel az illető nincsen alá-fölérendeltségi viszonyban. Aki ettől a problémától szenved, úgy gondolja, hogy mások negatív véleménnyel vannak róla. Ezért minden nyilvános tevékenységet túl sokáig mérlegel, ezzel a figyelme főleg önmagára irányul. Nehézzé válik a többiekkel való kommunikáció, hiszen az illető figyelmét túlságosan leköti a lehetséges negatív kimenetelek fontolgatása, mások reakcióinak negatív értékelése és a saját képességek megkérdőjelezése. A korábbi negatív társas tapasztalatokkal való túlzott foglalkozás szintén jellemző akár egyedül, akár a társas helyzetekben. Szintén gyakori, hogy valaki a szorongás testi tüneteinek megjelenésétől tart (pl. elpirulás, hang remegés, stb.), és ezek túlértékeléséből ered a félelme.

A szociális szorongáshoz társuló gyakori érzelem a szégyen, a megszégyenüléstől való félelem, és az alacsonyabbrendűségi érzés. Társas helyzetekben a szorongás általános testi tünetei jelennek meg.

A szociális szorongás ellensúlyozására idővel számos kompenzációs viselkedés jöhet létre. A nők erős sminkkel elfedik az elpirulás jeleit. Néhányan igyekeznek a szorongást különböző egészségkárosító anyagokkal csökkenteni (alkohol, cigaretta, drog). Előfordulhat, hogy a megszégyenüléstől való félelem és a sorozatos kudarcok miatt valaki kerüli a társaságot, ám ettől függetlenül mégis szeretne barátokat.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/sc.bme.hu