Ahogy mondani szokták, egyszer minden vége szokott érni. Ha valami jó történik velünk, az is sejthető, hogy ez a kellemes állapot nem fog mindig így maradni. Mégsem így kell a dolgokhoz állni, sőt szerelmes állapotunkban sem azon aggodalmaskodunk, hogy mikor fog ez az álom véget érni. Még szép, azonban ahogy telnek a szerelmesek felett a napok, a kapcsolat odáig juthat, hogy összeköltöznek, összekötik az életüket, ami teljesen természetes. Így azonban a mindennapjaikban is egymás mellett vannak, megtapasztalják a negatívumokat is. Az emberei kapcsolatokban is érvényesülhet az, hogy egyszer véget érnek, így az egykor tomboló szerelem kihunyhat, csakhogy ezt nem mindenki veszi figyelembe. Sokan képesek belesüppedni az egyhangúságba, és bár érzik, hogy az nem jó, nem állnak készen a változtatásra. Természetesen az sem megoldás, ha minden apró dologból óriási perpatvart csapunk, és nem megoldás az azonnali szakítás, válás sem. Oda kell figyelni a kapcsolatunkra, hogy megmentsük azt. Azonban, ha minden próbálkozás ellenére is egyre távolabb kerülnek egymástól a felek, azt ugyanúgy fel kell ismerni. Van az a pont, amikor el kell engedni egymást. Egyértelmű jelei vannak annak, ha egy kapcsolat a szakítás szélére sodródott, csak észre kell venni. A felismerés mindenképp a cselekvésre sarkall, amely lehet a kapcsolat megmentése vagy a szakítás.

A haldokló kapcsolat egyik egyértelmű jele, ha már nem tudnak kedveskedni a párjuknak, és ezt ugyanúgy nem tapasztalják a másik oldalról sem. Ami kezdetben mindennapos volt, az mára már nemhogy leredukálódott, hanem meg is szűnt. A bókok, apró dicséretek, kedveskedés egyre gyakrabban elmarad, és már lassan az válik általánossá, hogy elmennek egymás mellett a pár tagjai. Elmaradnak a reggeli és délutáni üdvözlések, puszik, ölelések.
Egy dolgos hétköznap után hazaérve nem az a megszokott, hogy átbeszélik kivel mi történt aznap, beszélgetnek vacsora közben, hanem mindenki belemerül a saját életébe. Mert már szinte külön léteznek, és nem együtt. Gyakran kerül a kézbe a mobiltelefon, hogy minél kevesebbet kelljen a másikkal beszélni, és még csak rá se kelljen nézni. Egyértelmű jele annak, hogy a felek már nem egymásban találják meg a boldogságot, hanem minden másban. Sőt egyenesen kerülik azt, hogy bármilyen kapcsolatba kerüljenek egymással.

Amikor mégsem kerülhető el a közös tevékenység, kommunikáció, akkor is egyre gyakoribbá válik a másikban való hibák keresése, a viták. Ingerültséghez vezethet bármilyen kis jelentéktelen mozzanat, történés.
Eleinte csak néhányszor történik meg, hogy este későn ér haza az egyik fél. Általában a munkára hivatkozva marad ki tovább. És tényleg dolgozik, nem máshol és mással szórakozik, de már a munkája is sokkal fontosabb, mint a kapcsolata. Aztán persze az is benne lehet a dologban, hogy a munkára hivatkozva, de egészen más közegben múlatja az idejét. Nem is feltétlenül a megcsalás álla a háttérben, de az igen, hogy minél kevesebbet kelljen együtt lenni.
Ha mégis otthon van, és minden lehetőség adott lenne, akkor sem találnak már egymásban örömöt, még a testiségben sem. Amikor már az intimitás is kezd kiveszni a kapcsolatból, akkor már óriási probléma van pár tagjai között. Ez még az idősebb párok számára is nagy gond lehet, nemhogy a fiatalok között.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!