Szeretni nemcsak a párunkat lehet, hanem a családtagjainkat, a barátainkat, a házi kedvenceinket és tárgyakat is, de szükségünk van arra, hogy szerethessünk, és viszont szeressenek. Eljön az a kor, hogy a szüleink, családtagjaink és barátaink szeretetén túl vágyunk a szerelemre is. Kinél korábban, kinél pedig később csap le villámszerűen a szerelem, de az biztos, hogy az első szerelem mérföldkőnek tekinthető az életünkben. Hajlamosan vagyunk azt hinni, hogy ez az érzés mindörökké fog tartani, ott és akkor megköttetett az a mély kapcsolat, amelyet sem más személyek, sem az idő nem fog tudni megrontani. Azonban az élet nagy rendező, és a forgatókönyvírásban is jeleskedik, így hamar bebizonyosodhat, hogy amit szerelemnek hittünk az vagy sosem volt az, vagy ennyi volt, lecsengett.

Több csalódást, szakítást is meg kell élnünk életünk során, mire megtaláljuk az igazi társunkat. Ehhez szükséges tapasztalni, élni, fejlődni is. Amikor pedig már úgy érezzük, hogy életünk révbe ért, akkor nemcsak szerelmesek vagyunk egymásba a párunkkal, hanem szövetséget kötünk. Az összeköltözés, az együttélés, a házasság mindenképp azt feltételezi, hogy együtt oldjuk meg azt, amit az élet elénk sodor, és a jóban is együtt fürdőzünk.

A párkapcsolatok első idejére a szenvedélyesség, a tomboló érzelmek a jellemzők, majd ahogy kissé csitul a tűz, úgy váltja fel a már csendesedő, de mély érzelem, kötődés. Amikor már megszokjuk egymást, már együtt kelünk és együtt fekszünk jó ideje, átéltünk már számos vihart, és még ha meg is tépázott minket, de egymás kezét sosem eresztettük el, akkor is szerelemről beszélünk, de a szenvedély megszelídül.

Szerelmesnek lenni nagyon jó, vágyunk is rá. Tartós kapcsolatban élve hiányozhat az a tűz, amit a legelején megéltünk. A szenvedély is fel-felcsillanhat még köztünk, az intimitás is jelen lehet, de már nem feltétlenül azon a szinten, mind a kezdetekben.

A szerelembeesés legelején talán nem is látjuk tisztán se a világot, se a társunkat. Ebben a bódult állapotban minden sokkal szebb és jobbnak tűnik, talán maga a szerelem érzésébe is szerelmesek vagyunk. Később, amikor a rózsaszín köd felszállt, és már reálisan látjuk a társunkat, akkor sokkal inkább a párunkat szeretjük, mint a szerelmet. Még tisztább képet kapunk arról, hogy ki is valójában a társunk, és fordítva is így működik. Ha ennek ellenére is együtt maradunk, még akkor is számos buktató és konfliktus léphet fel közös életünkben. A rossz időszakokat váltják a jobbak, és ezek tartják életben és ezek adják a párkapcsolatok dinamikáját is.

A nagy láng elmúlása után is egymást segítő, támogató, inspiráló, motiváló társként küzdünk le minden nehézséget, és együtt örülünk annak, ha valami új és szép következik közös életünkben. A jól működő párkapcsolatban nincsenek kínosan csendes időszakok. A csend csak azért lehet, mert arra igény van, és ebben támogatjuk egymást. Cselekedeteik és egymáshoz intézett szavaik őszinték. Együtt tudnak tervezni, és együtt tudnak nevetni is. Ez csak akkor működik, ha tényleg egymáshoz illő emberek találnak egymásra.