Nem arról van szó, hogy gyermekként ne élhetnénk meg viszonzatlan szerelmeket, de talán a tapasztalat hiánya és a kevesebb csalódás még könnyebben átlendíthet ezeken a nehezebb szakaszokon. Mert a szerelem olykor fáj. Hallottuk ezt már sokszor, de egészen addig nem tudjuk meg, hogy ez a mámorító érzés miért lehet fájdalmas, amíg a meg nem tapasztaljuk. Gyermekkorban persze álmodozunk a jövőről, és álmodozunk egy valakiről, akihez vagy sosem merünk közeledni, így megmarad elérhetetlen, plátói szerelemként, legjobb esetben pedig megtapasztalhatjuk az első szerelmet. Szinte biztos azonban, hogy mindenki életében van legalább egy viszonzatlan szerelem is. Ha a társkeresésben nem vagyunk a legszerencsésebbek, akkor bizony a próbálkozások maradnak, amelybe beletartozhatnak jó és kevésbé jó randevúk, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó kapcsolatok, és az is, hogy egyikőtök többet érez a kapcsolatban, mint amennyi benne van. Rossz érzés arra rádöbbenni, hogy amit mi érzünk, az a másikban semmit nem mozgatott meg. Kemény tapasztalat, de csak megerősíthet. Hogy miben?

A legfontosabb, amit el kell fogadnunk egy viszonzatlan érzelemben az, hogy bármennyire is sok érzelmet táplálunk a másik iránt, az csak egyirányú út, nincs benne kölcsönösség. Ilyenformán pedig keresnivalónk sincs a másik ember közelében, életében. Akkor sem, ha a mámoros szerelem érzésekor kell erre rádöbbenni. Ha nincs viszonozva a szerelem, az a kapcsolat sehová sem fejlődhet. Ám ebből is kiderül, hogy szerelmesek nemcsak akkor tudunk lenni, ha a másik fél is viszont szeret. Így is kerülhet az ember ködös állapotba és élvezheti azt a többletet, amelyet a szerelem tud az emberben táplálni.

Tudjátok, amikor szerelmesek vagyunk, a világon minden mintha könnyebb lenne. Még a problémáinkat is máshogy látjuk, és máshogy oldjuk meg, mert szinte minden és mindenki örül. Tele vagyunk energiával, önbizalommal, mosolyogunk, és ezt a környezetünkben is láthatják. A viszonzatlan szerelem attól még azt jelenti, hogy egyoldalú értelmeket táplálunk valaki iránt. Ez a rádöbbenés senkinek sem esik jól, így a szerelem átfordulhat fájdalomba. Ekkor persze máshogy érezzük magunkat, és másoknak is feltűnhet, hogy szomorúak, feszültek vagyunk. Szép a szerelem, de a viszonzott szerelem az igazi.

Az, hogy valaki nem úgy közelít hozzánk, mint amire mi vágynánk, nem jelenti azt, hogy rossz ember. Egy valamire biztosan rámutat, hogy ebből a jelből értenünk kell. Azzal a személlyel nekünk nincs semmilyen dolgunk. Nincs más lehetőség, mint elfogadni a helyzetet és elengedni az érzést.

Mindenki megérdemli a szerelmet, de a viszonzott érzelmek visznek előre. Ha beleragadunk egy olyan érzelmi mókuskerékben, amelyben nincs társunk, csak mi magunk pörgetjük a kereket, akkor bizony képesek vagyunk elhinni magunkról, hogy nem vagyunk kapcsolatra valók, nem vagyunk elég jók. A viszonzatlan szerelem egy idő után már nem életet, hanem mérgez. Amíg mérgezzük magunkat, addig nem adunk arra esélyt, hogy ránk találjon az igazi társunk, és az igazi szerelem.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!