Sokszor hallunk olyan filmbe illő sztorikat, amelyben a két szerelmes szinte azonnal tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, amint először megpillantották egymást. Attól a perctől fogva minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben is meg van írva. Csakhogy nem minden szerelem és kapcsolat kezdődik így. Ilyenkor gondolkodunk el, hogy amiben mi vagyunk, az vajon nem is igazi kapcsolat? Talán a miénk sosem volt nagy szerelem?

Az érzelmeket nem lehet beskatulyázni, így a szerelmet sem. A szerelmek között is lehetnek különbségek, amelyeket csak akkor érzékelünk, amikor mi magunk éljük meg. Eshettünk már úgy szerelembe, hogy egy korábbi barátság alakult át mélyebb érzelemmé. Alakulhatott ki szerelem úgy is, hogy eleinte nemhogy szerelemet nem éreztetek egymás iránt, hanem inkább ellentét és talán még utálat is volt köztetek. Valami aztán megváltozott, és egy olyan oldalát fedeztétek fel egymásnak, amely nagyon vonzóvá vált. És persze az is beköszönhet az életünkbe, amikor elég egy pillanat, és megérezzük, hogy azzal a másik emberrel nekünk dolgunk van.

Mindenki vágyik arra, hogy olyan szerelembe essen, amelyből azonnal tudja és érzi is, hogy ez az igazi szerelem, megtalálta azt az embert, akivel együtt tudna és szeretne élni. Még nagyobb varázsa van egy ilyen volumenű történésnek, ha ez rövid idő leforgása alatt tudatosodik az emberben, vagyis a szerelem villámcsapásként ér. Meglátni és megszeretni, egy pillanat műve. A beteljesedést persze az jelenti, ha a villámcsapás mindkét félt egyszerre érinti és egyforma intenzitással. Igazi egymásra találás ez, amolyan sorsszerűség. Mintha egy romantikus film forgatókönyvét élnénk át. A mindent elsöprő érzelem szó szerint pillanatok alatt csap le ránk, elvakít a szerelem rózsaszín ködje. Sokunk vágya ennek átélése, de kérdés is megfogalmazódhat bennünk. Vajon az ilyen hirtelen jött és heves érzelmet meddig lehet ezen a hőfokon tartani? Hosszú távon ugyanis nem lehet mindig ilyen izzásban tartani magunkat, és ha ez a felfokozott érzelem eltűnik, mi marad mögötte?

A szerelembe esésnek kevésbé izgalmasnak tartott módja az, amikor szimpla rokonszenvet táplálunk valaki iránt, de egyáltalán nem látjuk bele azt a pluszt, ami afelé mozdítana, hogy abból szerelem és kapcsolat is kialakuljon. Ám, ha a találkozások és beszélgetések egyre jobban összehoznak, igazán megismerjük a másik személyét, felfedezhetővé válik az a plusz, amelyet a legelején még nem láttunk. Így kerülünk egyre közelebb egymáshoz és óvatosan. Kevésbé romantikusnak tűnő, kisebb intenzitású kibontakozása ez a szerelemnek, de talán a hosszú távú kapcsolat alapjait teremtjük meg így.

Nincs arra általános szabályzat, hogyan kell szerelmesnek lennünk. Élvezzük, amíg tart. Tegyünk azért, hogy minél tartósabb legyen a kapcsolat, de ha el kell engedni egymást, akkor azt a lépést is tegyük meg, hogy tiszteletben tartsuk magunk és más érzéseit.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!