Vágyunk a szerelemre, egy tartalmas párkapcsolatra, és ha végre megtaláljuk azt, akivel el tudnánk képzelni a közös életünket, a családtervezés gondolatával is el tudunk játszani, akkor úgy érezzük, hogy az életünk sínen van. Olyan társra vágyunk, akivel közösen éljük meg azt a szerelmet, amely olykor darabokra szed, és utána összerak. Nagy érzések tombolnak bennünk, amelyeket talán még soha nem éltünk meg mással. Ezek a hihetetlen érzelmek, amelyek belül tombolnak nem olyanok, hogy utána földhöz vágnak, hanem a magasban tartanak. Azt is el kell fogadnunk, hogy ebben a magaslatban nem szárnyalhatunk mindig. Ahogy egyre jobban ismerjük meg a párunkat, csitulhatnak az érzelmek is. Nem maga az érzés módosul a szeretett személy irányában, hanem inkább annak intenzitása. Mindig nagy hőfokon égni kiégést eredményezne, ezért nincs is azzal gond, ha egy idő után csökken a láng.

Csakhogy a szerelem is lehet olyan, ami felemel és olyan is, amelyik lenyom, földhöz csap, letipor. Ez utóbbira senki nem vágyik, mégis hallunk olyan történeteket, hogy a szerelem megléte mellett nem felemelkednek a kapcsolatban, hanem leépülnek. Miért van ez?

A szerelmet, a jó kapcsolatot úgy tudnánk jellemezni, hogy egymást építik a szerelmesek. Táplálják és segítik egymást, jóban és rosszban egyaránt osztoznak.

A te kapcsolatod milyen?

Egyértelmű, hogy nem mindegy, ki a párunk, kivel osztjuk meg az életünket. Ám a szerelem nemcsak vak, hanem álca is lehet. Amikor rózsaszín köd ül ki a szemünkre és a tudatunkra, akkor másképp látjuk a világot, de a párunkat egészen biztosan. A ködös időszak azonban hamarabb elmúlhat, és reálisabb képet kaphatunk. Attól még a vonzódás megmaradhat, és szenvedéllyel teli időszakot élhetünk át. Ez a mámor tarthat hosszabb vagy rövidebb ideig, de ha nem építő jellegű a kapcsolat, akkor megvilágosodik az ember. Talán szakítást eredményezhet. Ettől függetlenül sokan ragadnak bele egy már senki számára sem tápláló kapcsolatban.

A párválasztásunk alapja érzelmi jellegű, így arra hagyatkozunk, amit a szív diktál. Még akkor is, ha már szinte a legelején tudjuk, hogy ebből a kapcsolatból nem az fog kisülni, mint amit szeretnénk. Mert van ilyen. Egy belső sugallat az élteti bennünk, hogy ez nem a teljes valóság, ez egy hamisabb, feltuningolt kép, amit most látunk, és hosszú távon nem fog jóra vezetni. Mi mégis a pillanatnyi érzésnek adunk lehetőséget. Még akkor is, ha lehetne másik választásunk is. Márpedig mindig van másik választásunk, csak nem biztos, hogy felismerjük, vagy élünk azzal. Meg kell próbálni, hogy abból, ami épp kezd leülni kicsit, és olyanná válni, amit nem szeretnénk, feltüzeljük, érdekesebbé tesszük. Ha ennek ellenére sem válik a kapcsolat újból olyan felemelővé, mint az elején, jelzés értékű, hogy nem jó felé haladunk.

Mert van lehetőség arra, hogy az unalmassá váltból újra tüzeset csiholjunk. Te magad már adott vagy, benned van a lehetőség. A felemelés lehetősége. Csak meg kell tenned néhány lépést. Mert ami ebben a percben inkább lehúzó erővel bír, az némi ráhatással talán épp felfelé visz téged, titeket. Csak tőled függ, mint ahogy az is, hogy sikertelenség esetén tovább maradsz-e benne.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!