Jump to content

Van, akinek álom, van, akinek álmában se

2019. 04. 03. 19:00

Már kisgyermekkorban kiütköznek a fiúk és lányok közötti különbségek. Nemcsak fizikai értelemben, hanem egészen máshogy viselkedhetnek és reagálhatnak a fiúk és a lányok. Ezt a családi és az iskolai nevelés csak megerősítheti.

Így van ez rendjén, hiszen úgy van az jól, ha a gyerekek úgy kerülnek felnőtt életük küszöbére, hogy tudják ők kicsodák, mit szeretnének az élettől. Természetesen ebbe saját maguknak is nagy beleszólásuk van, de az élet lehet nagy rendező, és egészen másfelé is terelődhet az emberek útja.

Mégis a világ legtermészetesebb rendjének tartjuk azt, ha a kislányok már gyermekként az esküvőjüket tervezgetik, ha rajonganak a szép, fehér ruha látványáért, ha álmodoznak jövőjükről, amelyben leginkább anyaként és feleségként látják magukat. Nem minden kislány esze jár a fehér ruhán és a tipikus női szerepeken. És ha még gyermekkorában járt is, lehet felnőtt korára ez az álma teljesen megváltozott.

A karrierépítés bizonyos fokán megállni nem mindenkinek életcél. Még akkor sem, ha azt azért tenné, hogy saját családot alapítson. Vannak ugyanis olyan karrierista személyek, akik túl sokat dolgoztak előmenetelükön azért, hogy aztán egy szinten megálljanak. Pláne, ha az nem a pozíció, amelyet megálmodtak maguknak. Nem azt jelenti, hogy ezek az emberek nem szeretnének családot, azonban még korainak tartják életükben. A jövőben a gyermekvállalás vagy bele fog férni az életükbe, vagy nem.

A mai kor általános állapota az, hogy eleve később vállalnak gyermeket a nők, mert a karrierépítésen túl a saját egzisztencia kialakítására törekednek. A nők többsége úgy érzi, hogy akkor vannak igazán biztonságban, ha egy komoly párkapcsolat előtt saját és független életet tudnak maguknak kialakítani. Később akár a házasság is szóba kerülhet, de az sem ritka, hogy a párkapcsolat ellenére is megőrzik saját függetlenségüket. Kérdés, hogy így egy tartós kapcsolatot lehet-e fenntartani, és még kérdésesebb az, hogy érdemes-e így gyermeket vállalni. Egyre több nő mond le önként arról, hogy a többi nőtársa mögé beálljon, és gyermeket szüljön.

Aztán persze ott van az is, amikor a nő végre elérkezettnek érzi idejét arra, hogy párjával gyermeket vállaljon, de akkor szembesülnek azzal, hogy ketyeg a biológiai óra, és esetleg még valamilyen egészségügyi probléma is gátolja a teherbeesést.

Az a nő, aki nem ugrál egy fehér láttán, és nem repes akkor sem, ha mások az esküvőjük előkészületeinek részleteiről mesél, még nem jelenti azt, hogy ellene van. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy még vagy nem tart ott a kapcsolatában, hogy ez a téma aktuális lenne, vagy egyszerűen az életében nem erre koncentrál, nem az esküvővel kapcsolatos külsőséget tartja fontosnak az életben. Még csak azzal sincs összefüggésben, hogy a házasságkötés intézményét nem tiszteli. Tény azonban, hogy sok pár dönt úgy, hogy a közös gyermek vállalása ellenére sem intézményesítik kapcsolatukat. Ma már ez is egy kapcsolati forma, és sok gyerkőc nő fel olyan szeretetteljes szülők mellett, akik nem kötötték össze életüket. Meg kell említeni a gyermeküket egyedül nevelő nőket is, akik már tapasztaltak sokat, csalódtak, és saját vagy más döntése miatt egyedül maradt. A házasság (újabb vagy az első) gondolata tőlük messzebb jár.

Vannak, akiket megráz annak a tudata, hogy körülötte mennyi házasság megy tönkre, így ezt megelőzvén, nem is szándékoznak házasodni. És persze vannak, akik olyan magasra teszik a lécet, hogy azt ember megugrani nem tudja, így várják, és várják a nagy őt.

Nem mindenki álma a házasság, az esküvő, mint ahogyan a gyermekvállalás sem. Ám ezek lehetnek megvalósulatlan álmok is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)