Az élet több területét maga az ember teszi bonyolulttá, amely félelmei, bizonytalansága miatt alakulhat ki. Ettől is művészet a saját életünk levezénylése. Döntéseket kell hoznunk naponta, de azokat vagy meghozzuk, vagy nem. Félig nem tudjuk kivitelezni, mint ahogy egy kapcsolatot sem. Kapcsolatban lenni valakivel vagy teljesen megélhető vagy nem létező. Ennek ellenére vannak, akik mégsem így kezelik. Belemennek egy kapcsolatba, de minden másra lehetőséget hagynak. Talán együtt élnek a pár tagjai, talán csak együtt járnak, de a félig kapcsolatot működtetők, akár ugródeszkakánt is használhatják jelenlegi kapcsolatukat. Szinte mintha arra várnának, hogy jöjjön egy újabb, egy jobb, egy másik, egy új lehetőség, és amint ez megadatik, a jelenlegiből azonnal lépnek. Mi ez, ha nem az elköteleződéstől való félelem?

Aki nem elsőre és azonnal találta meg élete társát, az azonban jól tudhatja, hogy milyen nehéz megtalálni és kialakítani egy jó párkapcsolatot. Ismerkedni ugyan könnyen lehet akár úgy is, hogy ki sem mozdulunk az otthonunkból, azonban az előnyök mellett megtapasztalhatjuk, hogy mennyire sok személy között sem biztos, hogy találunk olyat, akivel személyesen is megismerkednénk. A személyes találkozók, randevúk után pedig kiderülhet, hogy még kevesebb az, akivel egyáltalán párkapcsolatot lehetne kialakítani.

A párkapcsolathoz ketten kellenek. Minél több csalódást, szakítást, magányos időszakot élünk meg, annál nagyobb tartás, félelem, a rossztól való tartózkodás van bennünk. Szidhatjuk, hogy milyen gyér a felhozatal, de az egyedüllétünket talán mi magunk is segítjük. Elveszhettük már azt az önbizalmunkat, hogy valaki meglátja bennünk a szépet és jót. Siratjuk magunkat, hogy ettől kezdve az egyedüllétre vagyunk ítélve. Ostorozzuk magunkat ezekkel a gondolatokkal, míg végül teljesen el is hisszük. Miközben ezt tesszük, szidhatjuk, hogy mennyire nincs lehetőség az ismerkedésre, a normális személlyel való találkozásra, és egyáltalán normális férfi/nő nincs is a környezetünkben, addig értékes és érdekes emberekre rá sem hederítünk. Saját önbizalmunk, magunkba és a boldogságba vetett hitünket elnyomva sajnáljuk az életünket. Félünk az egyedülléttől, de bezárkóztunk úgy, hogy annak igazán tudatában sem vagyunk.

A félig kapcsolatban lévők pontosan ennyire elveszítették magukat, és hitüket. Látszólagos kapcsolatban vannak azért, hogy a társadalmi megfelelés a helyén legyen, de egyáltalán nem érzik magukat abban sem boldognak, sem elégedettnek. félnek az elköteleződéstől és félnek attól, hogy nem a számukra legjobbat választották, így valamiről, valakiről lemaradnak. A nyitott ajtó azt garantálja, hogy ha találnak egy kedvezőbbet, vonzóbbat, abban a pillanatban kiléphet jelenlegi kapcsolatából.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!