Elég egy ruhadarab, egy illat, egy dal, lényegében bármi, ami egykori párunkra emlékeztet, és nem hagyja, hogy a szívünkön a seb begyógyuljon. Be fog gyógyuljon, jön majd valaki, aki orvosolni tudja a szívbajunkat, azonban elfelejteni talán sosem tudjuk azt a szerelmünket, aki annyira meghatározó volt az életünkben. Nem is kell. De még a nagy szerelem is véget érhet, és jó ideig nem marad más, csak a fájdalom, a szomorúság.
A szakítás nagy elhatározás, amely egy kapcsolatot teljesen lezár. Még ha barátságban is tudtunk elválni egymástól, érdemes a kellő távolságot megtartani. Nemcsak azért, hogy nehogy visszalépjünk a már valamiért befejezett kapcsolatba, hanem azért is, hogy ne szembesüljünk azzal, ha netán egykori párunk azonnal új társra talál. Jobb elkerülni a közösségi média felületét is azért, hogy ott se vegyük fel vele a kapcsolatot. A kapcsolat lezárását úgy lehet kivitelezni, ha ténylegesen megszakítunk egykori párunkkal minden szálat.
A friss szakítás betölti a napjainkat, vagyis a napunk nagy részében számtalanszor kaphatjuk magunkat azon, hogy az exen jár az agyunk. Nehéz lesz, de muszáj lenne felülkerekedni saját gondolatainkon. A múlton változtatni már nem tudunk, így az azon való agyalás csak megnehezíti az életünket, elszomorít. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy tépelődünk azon, mi és miért történt így, inkább keressünk magunknak valami más elfoglaltságot.
A barátokra nemcsak akkor van szükségünk, amikor bajban vagyunk, de egy szakítás után jót tesz a velük való mély beszélgetések. Ezért kell a szerelem idején is életben tartani a baráti kapcsolatokat. A baráti beszélgetésekkel nem fog visszavarázsolódni se a kapcsolat, nem talál ránk azonnal az új szerelem, de a feszültség oldódhat, ráadásul a barátok rámutathatnak olyan dolgokra, amely nekünk fel sem tűnt a már elmúlt kapcsolatban.
A sebeink nyalogatása után a barátok és a családtagok lehetnek azok, akik ki tudnak rángatni a magányunkból és az önsajnálatból. Az sem árt, ha otthonról el tudunk járni. Akár kisebb vagy nagyobb utazásokat is megejthetünk, de ha nem engedhetjük meg magunknak, akkor bármilyen közös program alkalmas lehet arra, hogy kikapcsolódjunk.
A szakítás utáni időszakban sokszor gondoljuk át a mögöttünk tudott időszakot, éveket, a szakítást. A magánytól való félelem megszépítheti a már lezárt kapcsolatban tapasztaltakat, és ha elgyengülünk, akkor olyat cselekedhetünk, amit később megbánunk. Ekkor kell a realitások talaján állni és észhez térni. Ami elmúlt, azt engedni kell, hogy új életet tudjunk kezdeni és amikor eljön az ideje, akkor új kapcsolatot tudjunk kezdeni.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!