Legtöbbünk azt hiszi, hogy az első, a nagy szerelem örökké tart. Ebben a hitben évekig is lehetünk, amikor rádöbbenünk, hogy a kapcsolat sehová sem tart, úgy tűnik, megszűnik. Az öröknek vélt érzés kihuny.

Aztán kísérheti újabb és újabb, az érzés is lehet másabb. Idő, igény és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy rájöjjünk már egyáltalán nem mindegy, milyen kapcsolatba megyünk bele. Érzelmi érettség szükséges ehhez.  Olyan elérhetetlen fogalomnak gondoljuk ezt, pedig ez a valódi szerelem alapja.

Tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy felismerjük, a szerelemben nem létezhet játszma. Ha mégis van, akkor szerelemről nem lehet szó. A játszmázás azt jelenti, hogy nem önmagunkat adjuk, így az ilyen kapcsolatainkban önmagunk sem tudunk lenni. Van idő, amikor azt gondoljuk, hogy az, amiben éppen vagyunk jó. A felszínen láthatók mind kielégítik a vágyunkat, de az csak látszólagos. Valójában inkább a semmilyen felé közelít. Ebben lenni nem jó, pláne nem hosszú ideig. Nem ezt szeretnénk, de már benne vagyunk egy olyan helyzetbe, amelyet mi magunk teremtettünk és partnert is találtunk hozzá. Ilyen kapcsolatban élve talán könnyebb azt is megfogalmazni, hogy mit szeretnénk.

Gondold el, hogy van két ember, akik olyat éreznek egymásért, amelyet a színtiszta szeretet táplál. A hűség alapvető kettejük között, mint ahogyan az őszinteség is, de nincsenek játszmák. Lelküket lecsupaszítva, minden álarc nélkül tárják ki a másik elé. Nem játszadoznak egymással és nem is játszmáznak. Minden az, amit mondanak és tesznek. Erre a szerelemre vágyunk, főleg a hátunk mögött tudott kapcsolatok után. Ehhez azonban általában szenvedni kell, megtapasztalni nehézségeket, mire az ember eljut az érzelmileg érett szintre és ehhez megtalálja társát is. Szükséges a kémia, az együtt rezgés, a kommunikáció egy magasabb szintje, az igények hangoztatása, az építő jellegű viták. Érzelmileg érett szerelemben lenni is olykor bonyolult és van, hogy fáj is. De nincs benne megalkuvás.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!