Nem megy ez mindenkinek olyan könnyen. Még ha a kapcsolat meg is érett arra, hogy véget érjen, az egyedüllét olyan nyomasztóan hathat, hogy még azt a régi, nem jól működő kapcsolatot is visszasírjuk, aminek szakítás lett a vége. Ezek a nosztalgikus pillanatok csak felerősödhetnek az emberben, ha meghalljuk az egykori közös számainkat, egy-egy képkocka bevillan a múltból, azokból az időkből, amikor még minden olyan szép volt és idilli. Egy illat, egy hang, egy hely elég lehet ahhoz, hogy a már lezárt és magunk mögött hagyott múlt újból hívogatni kezdjen.

Hiányzik

Lezártuk a kapcsolatot. Talán már ahhoz is kezdünk hozzászokni, hogy az ágyban egyedül alszunk, a lakásban rajtunk kívül nincs senki más és maximum csak magunkkal, magunkban vagy a telefonon keresztül tudunk beszélgetni. Egyedül fogyasztjuk el a reggeli kávét. Gyengébb pillanatainkban pedig felidézzük azt, amikor mindez nem egyszemély magánakció volt, hanem közös program. Ám ez a hiány pillanatnyi. Mint ismert, felmelegítve a töltöttkáposzta jó csak. Gondoljunk azokra a momentumokra, ami miatt véget ért a kapcsolat. Pillanatnyi gyengeségünk nem vezérelhet arra, hogy a múltban kotorásszunk és oda is nyúljunk vissza.

Idő

Hányszor mondják, hogy az idő mindent meggyógyít. Igen, van az az időszak, hogy úgy érezzük, ha még egy okos ezt kimondja, orron ütjük, de valójában az idő őket igazolja. Sőt azt is, hogy miért kellett, hogy az a kapcsolat véget érjen. Idővel megtapasztaljuk, hogyan válik egyre elérhetetlenebbé és érdektelenebbé az a személy, akit egykor szerettünk, kapcsolatunk volt vele.

Önmagunk

A szakítás utáni időt érdemes arra használnunk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Olykor nehéz lehet megélni az egyedüllétet, de ki szeressen velünk lenni, ha mi magunk sem szeretjük saját társaságunkat? Ideje leülni magunkkal és átgondolni, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk, milyen erényeink és hibáink vannak. Fogadjuk el ezeket és ha van bűnünk, hát bocsássunk meg magunknak vagy tegyük azt jóvá.

Új élet

Idő kell ahhoz, hogy mindezeket feldolgozzuk és eljussunk arra a pontra, hogy a szakítás után is van élet. Az pedig már csak tőlünk függ, hogy milyen minőségű. Lehet sajnálni magunkat és mélyen belecsúszni a szakítás gödrébe, de akkor magunkat nem tiszteljük és szeretjük annyira, hogy mindezen túl legyünk egy idő után. Persze, meg kell gyászolni, fel kell dolgozni mindezt, de aztán hajra. Új életünk kezdődik!

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!