A sebezhetőségről nem szeretnek beszélni az emberek, pedig enélkül nincs fejlesztés, kreativitás, és változás. Ha valami újat alkotsz, sebezhetővé válsz. Ha alkalmazkodsz egy változáshoz, szintén. A szégyenről beszélni kell akkor is, ha nem akar róla beszélni senki. A jungiánus pszichoanalitikusok szerint a szégyen a lélek mocsárvidéke.

"Nem a kritikus az, ki számít. Nem az, ki ültében rámutat, hogy a cselekvő ezt vagy azt jobban is csinálhatta volna,ahelyett hogy botladozik és elesik. Azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban,verejtékben és vérben fürdik. Ám amikor a küzdőtéren áll legjobb esetben győz, rosszabb esetben veszít, ám amikor elesik, és veszít azt vitézül teszi." Theodore Roosevelt

A szégyen két nagy szöveget használ -- "sosem leszel elég jó!" és ha ebből ki is dumálod magad, akkor: "Mit gondolsz, ki vagy te?" A szégyen nem azonos a bűntudattal. A szégyennél a fókusz rajtunk van, míg a bűntudat esetében a viselkedésünkön. A bűntudat így szól: "Úgy sajnálom, hibát követtem el!" A bűntudat ezt mondja: "Sajnálom, egy csődtömeg vagyok!" Óriási különbség!

A szégyen szorosan összefügg a függőséggel, depresszióval, erőszakkal, agresszióval, zaklatással, öngyilkossággal, étkezési rendellenességekkel. A bűntudat ezekkel ellentétesen arányos!

A szégyen érzésre ugyanaz a férfiak és nők számára, ám nemek szerint rendeződik. A nők számára a szégyen egy köteg konfliktusokkal és versengéssel teli elvárás. A férfiak számára a szégyen egyenlő azzal, ha gyengének nézik őket.

Meg kell értenünk, hogyan hat a szégyen ránk, hogyan hat munkánkra, egymásról alkotott véleményünkre, gyermeknevelésünkre, stb. Az empátia a szégyen ellentétje. A szégyen a titok, a csend, és az ítélkezés közepette csak nő, de ha betesszük mellé az empátiát, darabjaira hullik! Meg kell találnunk az utat egymáshoz, vállalnunk kell, hogy sebezhetőek vagyunk.

(Forrás: Brené Brown: Odafigyelni a szégyenre / Fotó:thetwincoach.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!