Pedig ha megváltoztatnák a saját hozzáállásuk, nem lennének többé áldozatok.

Az önsajnáltatók minden helyzetben a lehető legrosszabbat látják csak meg. „Sanyarú” sorsukat hajlamosak világgá kürtölni.

Hihetetlen, de van olyan, aki azért panaszkodik, mert úgy érzi, nem illik dicsekedni a jó dolgokkal. Mások csupán szimpátiára, szeretetre vágynak. Akik folyton panaszkodnak, előidézik a sejtett történések beteljesülését. Persze, amikor megtörténnek velük, önigazolásnak minősítik. Néhányan a szülői mintát követik ezzel a viselkedéssel, de az mindannyiukra igaz, hogy énképük negatív, magányosak, és betegesen vágynak a figyelemre.

A panaszkodók a külvilágot teszik felelőssé azokért a dolgokért, amik velük történnek. Nem biztos, hogy borúlátóak, de mivel megerősítésre van szükségük, figyelemszerző játszmát indítanak.

Tedd ezt!

• Hallgasd végig a panaszt, röviden, hitelesen biztosítsd az együttérzésedről, de ne osztogass tanácsokat! Ezzel csak további mesélésre, és kifogásgyártásra bíztatod az illetőt. Tereld a témát egy aktuális teendőre, vagy valamilyen semleges dologra.
• Ne vigasztald azzal, hogy jó a helyzet, ne bagatellizáld el a problémáját, mert így be akarja majd mutatni, hogy szörnyű a helyzete.
• Ne kezdj el Te is panaszkodni, mert így panasz-társat fog látni benned! tegyél fel inkább nyitott kérdéseket, milyen megoldást keres a problémájára?
• Óvatosan kérdezd meg, kíváncsi-e a véleményedre, és igenlő válasz esetén beszélj a szemléletmódjáról, de ne őt kritizáld. Mondj neki pozitív gondolatokat, javíts a hangulatán, a közérzetén!

(Forrás:lelkielet.hu / Fotó: pixabay.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!