Meg se akartam tanulni a periódusos rendszert, egyszerűen belement a fejembe. Ismerem a közép-egyiptomi hieroglifákat, és egyszer segítettem megszerelni a matektanár számítógépét. Képes vagyok órákig az ujjlenyomatokon látható bőrfodorszál-rajzolatok mintázatairól beszélni, meg arról, hogy a daktiloszkópia végeredményben művészet-e vagy tudomány. (Mert ugye, például tudományos kutatások bizonyítják, hogy az egypetéjű ikrek DNS-e azonos. Az ujjlenyomataik viszont a Galton–Henry ujjnyomat-osztályozási rendszer alapján mégsem tartoznak azonos kategóriába. Akkor mégis mit fogadjanak el bizonyítéknak az ügyészek? De ezt elkalandozásnak hívják.)

Szerintem ezek a különleges tulajdonságaim nagyon is menők lennének a koktélpartikon, feltéve persze, ha (a) innék koktélt, és (b) lennének barátaim, akikkel partizhatok, koktéllal vagy anélkül. Anya egyszer elmagyarázta, milyen is ez. Arra kért, képzeljem el, hogy valaki egész közel jön hozzám, majd taglalni kezdi az 1,5 és 7,5 m/s sebességgel mozgó tárgyak ütése (darabolás, verés, döfés) nyomán létrejött és a nagy sebességű mozgásból (lövés, robbanás) származó vérfoltok közötti különbséget. Vagy, ami ennél is rosszabb, képzeljem el, hogy én vagyok az, aki erről beszél, miközben a hallgatóságom kétségbeesetten tekinget a vészkijárat felé.

Én már akkor aspergeres voltam, amikor még nem jött divatba ez a betegség, vagyis mielőtt még a szülők úton-útfélen aspergeresnek kiáltották volna ki a kezelhetetlen csemetéiket, csak hogy azok antiszociális kis bunkók helyett zseninek látsszanak. A Topmodell leszek! egyik jelentkezőjének köszönhetően mostanra már szinte az egész suli tudja, mi az az Aspergerszindróma. Rengetegen beszélnek nekem arról a lányról. Biztos azt hiszik, rokonok vagyunk.
Ami engem illet, igyekszem kerülni ezt a szót. Asperrrgerrr. Recseg-ropog. Úgy érzem magam tőle, mint elefánt a porcelánboltban."

(Forrás:Jodi Picoult: Házirend, fotó:flickr.com_helpingting_Autism)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!