Sigmund Freud az emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta: az id-re (azaz az ösztön-énre), az egóra (azaz az énre), illetve a szuperegóra(azaz a felettes énre). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket. Az id ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik.

Az ego személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, illetve hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. A társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése.
Az id egésze, illetve az ego és aszuperego egy nagyobb része a tudattalanba merül, kisebbik részük pedig tudatelőttes vagy tudatos.

Az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által). Az ego hozza létre a gonoszt, egy külső, fiktív ellenséget, de úgy, hogy közben végig úgy érzékeljük, hogy ehhez semmi köze az egónknak, hiszen nem is tudunk a létezéséről.
A legfőbb, igazi ellenség nem a gonosz, hanem aki létrehozta, vagyis az egónk.

(Forrás: Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 512–521., Fotó: pixabay.com, geralt)