Az emberek gyakran – öntudatlanul vagy meggondolatlanul – olyasmiket tesznek, amivel beindítják a kapcsolati függőségnek nevezett önpusztító viselkedést. Ámde ezek a csapdák többnyire majdhogynem szándékosan jönnek létre, s az eredményt előre meg lehet jósolni.

Megeshet, hogy beszélgető társunk sóhajtozni kezd, vagy csak utal valamilyen problémájára, miközben tudja vagy reméli, hogy ezzel a sóhajjal vagy utalással csapdába ejt, és átvállaljuk a probléma megoldását. Ez bizony manipuláció.
Ha valaki ott áll előttünk, és sóhajtozik, majd szemérmesen így szól: „Rá se ránts, igazán nem kell aggódnod miattam”, máris elkezdődött a játszma. Ha nem látunk át rajta, már kattan is a csapda ajtaja.

Melyek azok a szavak, jelek, pillantások, utalások, melyek előre láthatóan csapdába csalnak, sőt sokszor önpusztító viselkedésbe taszítanak bennünket? Mikor önt el az együttérzés? A bűntudat? A másik kedvéért való felelősség?
Az, hogy törődünk másokkal, erősségünk. Az viszont gyenge pontunk, hogy gyakran alábecsüljük azokat, akikkel dolgunk van. Ők tudják, mit tesznek. Ideje megszabadulnunk attól a naiv elképzeléstől, hogy az emberek nem saját jól felfogott érdekükben, hanem miértünk cselekszenek.

Ellenőrizzük magunkat is. Vajon pillantásainkkal, utalásainkkal, reményeinkkel nem állítunk-e mi is hasonló csapdákat másoknak? Egyenesen és becsületesen kell viselkednünk másokkal szemben.
Ha valaki akar tőlünk valamit, ragaszkodjunk ahhoz, hogy kérését köntörfalazás nélkül közölje. Követeljük meg ezt magunktól is!
Ha valaki csapdát állít nekünk, nem muszáj beleesnünk.
*******************
Ma megkeresem azokat a csapdákat, melyek arra késztetnének, hogy túlzott mértékben felelősnek érezzem magam másokért, s ez által áldozattá tesznek. Nem veszek tudomást azokról a pillantásokról, utalásokról és szavakról, melyek ilyen csapdába csalhatnak, és elvárom, hogy mások őszinték legyenek hozzám."

Fotó:pixabay.com

Szeretnél hírt kapni a friss cikkekről? Kövess minket a Facebook-on!