Vajon mennyire legyenek konkrétak a terveink ahhoz, hogy elérjünk egy célt?

Egy jól kontrollált kísérletben a kutatók tanulási készségeket fejlesztő programban részt vevő főiskolai hallgatókat figyeltek meg. Miután megkapták a hatékony időkihasználást segítő általános utasításokat, a diákokat véletlenszerűen három csoportba sorolták. Az egyik azt a feladatot kapta, hogy naponta tervezze meg, mit, hol és mikor fog tanulni. Egy másik csoportnak hasonló terveket kellett készíteni, de nem napi, hanem havi tervezésben. A harmadik, az úgynevezett kontrollcsoport pedig nem készített terveket.

A kutatók azt várták, hogy a napról napra tervezők dolgoznak majd a legjobban. De tévedtek. A havonta tervező csoport teljesített a legjobban a tanulási szokások és a hozzáállás fejlődését illetően. A gyengébb diákok esetében (a jó diákok között nem) a havi tervezés az osztályzatok sokkal nagyobb javulásához vezetett, mint a napi tervezés. A havi tervezők lényegesen tovább maradtak kitartóak, mint a napi tervezők, így a folytatólagos tervezést valószínűbben vitték át a következő hónapra a program végét követően. A program befejezése után egy évvel a havi tervezők még mindig jobban teljesítettek a napi tervezőknél, utóbbiak többsége addigra jobbára felhagyott a napi tervezéssel.

Miért? A napi terveknek megvan az az előnye, hogy tudatják az emberrel, pontosan mit kellene tennie az egyes pillanatokban. De az előkészületek időigényesek, mert sokkal hosszabb időbe kerül harminc darab napi tervet készíteni, mint egy átfogóbbat egész hónapra, a részletek kidolgozása nélkül. A napi tervezések másik hátránya, hogy hiányzik belőlük a rugalmasság. Megfosztják az embert a lehetőségtől, hogy döntéseket hozzon menet közben, így készítőjük rövid időn belül merev és felőrlő feladatsorba zárva érzi magát. Az élet ritkán alakul pontosan a tervek szerint, így a napi tervek elcsüggeszthetnek, amint eltérünk az ütemtervtől. Egy havi terven még végezhetünk módosításokat. Ha egy nap előáll némi késés, a terv még érintetlen marad.