Képzeld el, hogy az egész napos kemény munka után egy órakor vagy éppen ötkor hazaérkezel, és nagyon meleg van. Kimerült vagy, izzadtnak érzed magad, és nagyon vágysz egy kis felfrissülésre. A házad egy kis tavacska közelében áll, amelyben rendszeresen szoktál úszni, elhatározod tehát, hogy elmész fürödni. Összeszeded az úszóholmijaidat, magadhoz veszel némi élelmet, és elindulsz. Nagy kedvet érzel, hogy úszás közben végre igazán kikapcsolódj, és utána feküdj egy kicsit a fűben. A kis tó csak ötpercnyi sétára van a háztól; sietősen elindulsz, mert fülledt meleg van, izzadtnak és piszkosnak érzed magad. Az út kacskaringós, helyenként éles kanyarokat is vesz. Amikor az utolsó kanyart elhagyod, egyszerre utadat állja egy óriási kerítés, rajta táblával: „Tilos az átjárás.” Mi játszódik most le benned? Mi fut át a fejeden? Milyen érzéseket kelt a testedben? Mit gondolsz? Mit érzel?

Amikor megkértem a résztvevőket [a pszichoterápiás képzésen], meséljék el, mi volt a reakciójuk a váratlanul felbukkanó kerítésre, ezeket a szavakat kaptam válaszként: rémület, sokk, csalódás, bosszúság, a becsapottság érzése, zavarodottság, elképedés, hitetlenkedés, frusztráció. Néhány ember úgy képzelte el, hogy könnyekben törne ki, és hazaszaladna, mások csalódottan leülnének a kerítés mellé. „Még ez is” – sóhajtoznának, sőt: „Naná, hogy már megint ilyesmi történik velem.” Mások egyáltalán semmit nem éreztek: a történtek teljesen hidegen hagyták őket. Megint mások megpróbáltak képzeletben átmászni a kerítésen, vagy azt vizsgálták, van-e valahol annyi hely, ahol átpréselhetnék magukat. Többnyire volt néhány olyan résztvevő is, aki teljesen ledermedt a történtektől: borzasztóan megijedtek, földbe gyökerezett lábbal álltak, és mozdulni sem voltak képesek.

Mindig akadtak azonban olyanok, akik dühbe gurultak. ők elképzelték, hogy rázni kezdik a kerítést, vagy belerúgnak. Ha ez semmilyen eredménnyel nem járt, akkor volt, aki sírva fakadt, mások viszont azt képzelték el, hogy dühösen hazaszaladnak, közben fogadkoznak, hogy kiderítik, ki állította fel a kerítést, aztán panaszt emelnek ellene, sőt akár pert is indítanak. „Ezt velem nem tehetik meg” – dohogtak, vagy: „Így vagy úgy, a kerítést el kell távolítani; márpedig én át fogok jutni itt.”

A harag megértéséhez fontos látni, mi is történik pontosan. Ezért térjünk vissza ismét a vizualizációhoz, hogy még egyszer, valamivel absztraktabb terminusok segítségével is leírjuk. Úton vagy egy tavacska felé fürödni: kapcsolatba kerültél a tavacskával azáltal, hogy ráirányítottad a figyelmedet. A tavacskát és a várakozást, hogy fürödhetsz benne – ezt nevezem a célodnak. Az energia, amelyet érzel, miközben úton vagy a célod felé: az eredeti energia. Az eredeti energia vitális energia, életenergia. Az eredeti energia érzelmi „színezete” pozitív: vidámnak, fittnek, életerősnek érzed magad, buzog benned a jókedv. Szeretnéd elérni a célodat. De aztán történik valami sokkoló: egyszerre csak valamilyen akadálytornyosul előtted az úton: egy kerítés. Nem tudsz továbbhaladni.
Ebben a pillanatban nagyon sok minden játszódik le egyszerre. Először isenergetikailag egyfajta „rövidzárlatot” élsz át, mivel energiád stagnál, elakad.Szó szerint le kell állnod azzal, amit éppen csinálsz: nem tudsz továbbmenni, mert a kerítés utadat állja.

A hirtelen megállást érzelmileg rémületként éled át: a félelem pillanatának. Valami szokatlan történik, és a „szokatlant” (ebben a példában: a kerítést) „veszedelemnek” érzed. A „veszedelem” lehet maga az akadály, de lehet annak hatása is. Ebben a példában nem annyira maga az akadály jelenti a veszedelmet (a kerítés nem veszélyes), hanem a kerítés által kiváltott hatás: a tavacskához vezető út el van zárva; úgy tűnik, nem tudsz továbbhaladni, nem tudsz fürdeni.

Ez a rémület különböző stresszhormonokat termel a szervezetedben, amelyek mindenféle fizikai változásokat idéznek elő: szívverésed szaporább lesz, légzésed felgyorsul, végtagjaidban élénkül a keringés, egyszóval: a tested óriási energialöketet kap. Ezért nagy nyomás alá kerül: „stresszel”, ahogyan manapság mondjuk.

Habár most hatalmas többletenergia van jelen, ennek az energiának nem adsz közvetlen kifejezést abban az értelemben, hogy az adott pillanatban tennél valamit. Ennek az az oka, hogy az első ijedtség pillanatában mentális szinten ugyancsak rövidzárlatot élsz át: agyad nem működik. Hosszabb-rövidebb ideig tartó zavarodottság, elkeseredés, hitetlenkedés lesz úrrá rajtad. Egyszerűen nem vagy képes gondolkodni. Néhányan úgy érzik, mintha fejük „vattával lenne kitömve”.

Az ilyenkor megtapasztalt érzést, hogy majd szétrobbansz az energiától, és mégsem tudod, mit kellene tenned, frusztrációnak vagy stressznek nevezzük.Frusztrálva érzed magad, mert lefékeztek; stresszelsz, mert tele vagy energiával, mégsem tudod, mit csinálj. Sok ember úgy ad hangot ennek a stressznek, hogy kiabál, netán durván vagy kevésbé durván káromkodik; „szökik” az energia, mivel a nyomás egyszerre túl nagy lesz. Ezeket a felkiáltásokat úgy foghatod fel, mint a rémület spontán megnyilatkozásait, a káromkodás pedig gyakran a kezdődő harag jele.