Van azonban egy dolog, ami közös a TED-előadásokban. És most ezt szeretném megosztani önökkel, mert az elmúlt 12 évben, a partvonal mellett ülve több száz hozzájuk hasonló, kiváló előadót volt alkalmam végighallgatni. Segítettem nekik felkészülni a fellépésükre, és közvetlenül tőlük leshettem el,hogy mi teszi az előadásukat naggyá.

Bár ezek az előadók és előadásuk témái látszólag teljesen különbözőek, mindannyiukban megvan egy közös összetevő, nevezetesen: Egy előadó elsődleges dolga, hogy átvigyen hallgatói fejébe egy rendkívüli ajándékot -- egy furcsa, csodálatos dolgot: egy gondolatot.

Lássuk, mit is értek ez alatt! Ő itt Haley. Egy TED-előadást készül tartani, és - őszintén szólva - meg van ijedve.

Ez alatt a 18 perc alatt 1200 ember, akiknek zöme soha nem találkozott a többiekkel, észreveszi, hogy agya elkezd Haley agyára, és a többiek agyára hangolódni. Szó szerint elkezdenek ugyanolyan agyhullám-mintákat produkálni. És nemcsak hogy ugyanazokat az érzéseket élik át, de valami sokkal meglepőbb dolog veszi kezdetét.

Vessünk egy pillantást Haley agyára! Milliárdnyi agysejt, hihetetlen kesze-kuszaságban. De nézzék csak, itt -- pár millió közülük szépen összekapcsolódva, éppen egy gondolatot formál. És hihetetlen módon, ugyanez a minta valós időben megformálódik az összes hallgató agyában is. Igen, így van: alig pár perc alatt ez a milliónyi neuronból álló alakzat teleportálódik 1200 másik agyba, pusztán egy hang hallgatása és egy arc figyelése révén.

Na várjunk csak! Mi is egy gondolat valójában? Nos, képzelhetjük úgy, mint egy információminta, amely segít a világ megértésében és a benne való eligazodásban. Mindenféle alakú és méretű gondolatok vannak, a bonyolult, elemző típusútól az egyszerű, szép gondolatokig.

Az agyunkban hemzsegnek a gondolatok, és nem csak úgy összevissza. Egymással szépen összekapcsolódva. Együttesen egy elképesztően összetett rendszert alkotnak: a személyes világnézetünket. Ez az agyunk operációs rendszere. Ez segít eligazodnunk a világban. Milliónyi egyedi gondolatból épül fel.

Ha mondjuk világnézetünk egy kis darabja az, hogy a macskák imádni valók, akkor ez a látvány ezt váltja ki belőlünk. De ha a másik ilyen kis darab az, hogy a leopárdok veszélyesek, akkor ennek láttán kicsit máshogy viselkedünk. Elég nyilvánvaló tehát, miért oly lényegesek a világnézetünket felépítő gondolatok.A lehető legmegbízhatóbbnak kell lenniük -- irányt kell mutatniuk a rémisztő de csodálatos külvilágban.

 A gondolatok megfelelően kommunikálva, képesek örökre megváltoztatni mások világnézetét, és befolyásolni tetteiket, ma és a jövőben egyaránt. A gondolatok az emberi kultúrát formáló leghatalmasabb erők.

Ha elfogadjuk, hogy az előadó legfontosabb dolga felépíteni egy gondolatot hallgatói agyában, akkor itt van négy szempont, hogyan érdemes ezt tenni.

Egy: Az előadás egyetlen fő gondolatra szorítkozzon. A gondolatok összetett dolgok; vágjuk vissza mondandónkat annyira, hogy a számunkra legfontosabb egyetlen gondolatra tudjunk koncentrálni,lehetőséget adva magunknak ennek pontos elmagyarázására. Helyezzük el ezt a környezetben, hozzunk példákat, töltsük meg élettel. Fogjunk hát egy gondolatot, és ezt vigyük végig a teljes előadáson, hogy minden, amit mondunk, valahogy ehhez kapcsolódjon.

Tegyük befogadóvá a hallgatóságot! Mielőtt elkezdenénk a hallgatók agyában új dolgokat felépíteni, meg kell szereznünk a hozzájárulásukat. És mi ennek a legjobb eszköze? A kíváncsiság.Piszkáljuk föl a közönség kíváncsiságát! Dobjunk be izgalmas, provokatív kérdéseket, hogy megtudjuk, mi az, ami értelmetlen, ami magyarázatra szorul. Ha nincs meg a kapcsolat valakinek a világnézetével,akkor a kapcsolatot ki kell építeni. Ha felébresztettük bennük a vágyat ez iránt, akkor sokkal könnyebb a saját gondolatunkat felépíteni.

Három: Lépésről-lépésre építkezzünk! Használjuk a közönség által már ismert elemeket. Használjuk a nyelv erejét a hallgatóság fejében már létező elemek összefűzésére! De ne a saját nyelvünket, hanem az övéket! Kezdjük a pillanatnyi helyzettel. Sokszor megfeledkezünk róla, hogy a számunkra mindennapos fogalmak teljesen ismeretlenek a közönség előtt. A hasonlatok jó hasznunkra lehetnek a darabok összeillesztésében, mert felvázolják a minta kívánt alakját, a hallgató által már birtokolt másik gondolatra építve.

Például, amikor Jennifer Kahn el akarta magyarázni a CRISPR nevű új biotechnológiai eljárást, azt mondta: "Olyan ez, mintha lenne egy szövegszerkesztőnk a DNS szerkesztésére. A CRISPR-rel genetikai "szövegeket" vághatunk ki és illeszthetünk be." Egy ilyen szemléletes magyarázat "aha"-élményt vált ki,egy részlet a helyére kerül, amikor valami hirtelen "beugrik". Fontos azonban, hogy az előadásunkat közeli barátainkon kipróbáljuk, és megtaláljuk a számukra nem egyértelmű részeket.

Végül a negyedik, utolsó tanács: A gondolat legyen megosztásra érdemes! Tegyük fel magunknak a kérdést: "Mi ennek a gondolatnak a haszna?" És őszintén válaszoljunk. Ha a gondolat csak magunk, vagy egy szűk csoport hasznát szolgálja, akkor, sajnos ezt kell mondanom, nem érdemes terjeszteni. A közönség rögtön átlát rajtunk. De ha úgy látjuk, hogy a gondolatban benne van a lehetőség, hogy másoknak örömet okozzon, hogy mások kilátásait jobbra fordítsa, hogy valakit másfajta viselkedésre ösztönözzön, akkor megvan a legfontosabb hozzávaló egy remek előadáshoz, amely igazi ajándék lehet számukra és mindannyiunk számára.

A videót itt tudod megnézni: http://www.ted.com/talks/chris_anderson_teds_secret_to_great_public_speaking?language=hu