Sokkal könnyebbé tehetjük az életünket, és velünk is elfogadóbb a környezetünk, ha a társadalmi szokásokhoz, igényekhez és szabályokhoz méltón viselkedünk, cselekszünk. A szabályok azonban azért vannak, hogy megszegjük azokat.
Stresszes világban élünk, éppen ezért hangoztatják annyira a feszültség megfelelő levezetését. Találni kell valamit, ami fizikailag és szellemileg is alkalmas arra, hogy feldolgozzuk a stresszt. Ki szeret dühös lenni? Szerintünk senki sem, de van az a pont, amikor ki kell törnie belőlünk. És még mindig ez a legjobb formája, minthogy elfojtsuk azt magunkban. Természetesen ki kell dolgoznunk egy stratégiát, hogy mi a legjobb, amivel oldani tudjuk a feszültséget, de ha arra ott és akkor nincs lehetőség, akkor gurulj csak bátran dühbe.

Egy másik közhely, vagy akár tekinthetjük szabályként is, hogy aki, vagy ami nem akar az életünkbe tartozni, annak mennie kell. Igaz ez szerelmekre, kapcsolatokra, de bármi másra is vonatkozhat. El kell engedni azt, ami nem segíti tovább az életünket. Persze, hogy így van, így kell tenni. Nem élhetünk folyton a múltban, azonban kinek több, kinek pedig kevesebb idő szükséges ahhoz, hogy a bölcsességként emlegetett elengedést a gyakorlatban is meg tudjuk valósítani.

Vannak rossz napjaink, amikor egy egyszerű kijelentést olyan hangsúllyal mondunk szándékosan vagy akaratlanul is, hogy a másik fél megsértődik. Erre szokták azt mondani, hogy ha hallgattunk volna, bölcsek maradtunk volna. Aztán olyan helyzet is adódhat, hogy meglenne az adott dologról a véleményünk, de inkább semmit sem mondunk, mert jót nem tudnánk. Márpedig csak azért megszólalni, hogy egy másik embert megsértsünk, nem túl intelligens megoldás. Választhatjuk azt az utat, hogy semmit sem reagálunk ilyen esetben, így se mi nem kerülünk kellemetlen helyzetbe, sem a másik személy. Ez működik, ha számodra jelentéktelenebb személy mond neked lényegtelen dolgot, azonban van az a pont, amikor kénytelenek vagyunk megszólalni, hogy kiálljunk magunk és elveink érdekében még akkor is, ha az nagyon más, mint amit más véleménye képvisel. Önmagunkat nem kell feladnunk azért, hogy mások számára megfeleljünk.

Az ember élete terhektől nem mentes, de a gondok minősége, gyakoriságának eloszlása nagy különbségeket mutathat. Csak akkor tudjuk meg, hogy milyen erősek vagyunk, amikor tragédiákat, komoly dolgokat oldunk meg, vészelünk át. Sokat kibírunk, ám van olyan helyzet, hogy mégsem tudjuk egyedül viselni a terheket. A "mindet kibírunk" elv van, hogy csak akkor érvényesülhet, ha a terhet mással is megosztjuk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!