Sokan vagyunk, összefogunk, erősek vagyunk. Így kellene ennek lennie, ehelyett különböző nemzetiségű embercsoportok vélt vagy valós sérelmek miatt, nyereségvágyból, (világ)hatalomra jutás miatt öldöklik egymást. Fegyvereket vetnek be, némelyik nemcsak az emberre ártalmas, de a bolygó minden élőlényére. Egyfajta ember alkotta szelekció lenne ez? Mert sokan vagyunk. Annyira, hogy a Föld szenved miattunk és ennek erélyes jeleit mutatja. Az „okos” ember pedig nem érti a jeleket, azaz nem foglalkozik vele. Pillanatnyi hatalma, pénze érdekli, semmi más. Nem mindenkire igaz ez, hiszen a legtöbben nem így élünk. Habár a gépezet része vagyunk mi is, beállunk a szokások, a hagyományok és a társadalom által elfogadott szabályok szerinti mókuskerékbe. Nem akarjuk az állatokat bántani, mégis uralkodunk fölöttük, hiszen haszonállatként már akkor halálra vannak ítélve, ahogy megszületnek. Csakhogy a mi kényünk-kedvünk szerinti halálra, nem pedig amit a természet kiszab nekik. Támogat a modern orvoslás és a technika, egyre csak fejlődik körülöttünk minden, mi magunk is. Keresünk valamit, amibe elmenekülhetünk a túlságosan terhes és zajos világ elől. Régebben sokkal többet tartózkodtunk a természetben, és a társas kapcsolataink is másabbak voltak. A technika azonban bekúszott az életünkbe. Még az a korosztály is aktív használójává vált a modern eszközöknek, akik nem ennek világában nőttek fel. A mai gyerekek pedig már majdcsak okostelefonnal a kezükben születnek. Mintha a technikai hozzáértést az anyatejjel együtt szívnák magukba. A szülői szigor és korlátozás az, amely első körben szabályozhatja azt, hogy milyen tartalmakkal ismerkedhet meg a gyerkőc. A virtuális, online játékok teljesen rabul ejthetik az embert, és ehhez nem kell még csak gyereknek sem lenni, a felnőtteket is beszippanthatja. Az ilyen játékok olyan virtuális élményt adhatnak, amely csak a játékos agyában válik valósággá, és teljesen a bűvkörébe kerülhet. Egy-egy játék olyan karaktereket és helyszíneket mutat, amely elvarázsolja. Még a veszélyes tevékenység is túlélhetővé a játékban. Ha nem az online játék, akkor az online kommunikáció tarthatja lázban az embert. Olyannyira képes elvonni a való világról a figyelmet, hogy órákat képesek vagyunk úgy gép előtt tölteni, hogy szinte meg sem moccanunk. Ilyenkor a való világtól rugaszkodunk el, amellyel a feszültséget próbáljuk oldani magunkban, miközben így menekülünk a való világ eseményei elől. Ezt idegen kifejezéssel élve eszképizmusnak hívjuk.

A valóságtól azonban más módon is elbújhatunk, méghozzá könyvolvasással. Emlékezzünk vissza gyermekkorunkra, mennyire szerettük a meséket hallgatni, amit szüleink olvastak fel.  Mindig volt egy aktuális, amelyet akár ezerszer felolvashattak, akkor is olyan áhítattal hallgattuk. Később, amikor már magunk olvastunk, akkor is találtunk kedvenceket, amelynek olvasásakor egy saját és külön világba merülhettünk. Még ugyanaz a történet is másképp jelenedik meg mindenki fejében, hiszen a magában alkotott kép a szereplőkről, a helyszínről és a cselekményről egyedi elképzelés. Ez a képzeletbeli világ pedig csodálatos, csak be kell engedni az életünkbe. Arra sincs semmilyen szabály, hogy a mese csak a gyerekeknek való. A mesék világa ugyanúgy kiszakíthatják a felnőtteket is a valóságból.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!