Jump to content

Közelíts empátiával

2018. 08. 13. 19:00

Csak azoknak nincs munkájukban főnökük, akik nem dolgoznak, vagy saját cégüket vezetik, így ők maguk a főnökök. Ám a legtöbbünk munkáját árgus szemekkel figyeli egy vagy több felettes is. Hát, ha még csak figyelné.

Azonban sokan tapasztalják meg saját bőrükön azt is, hogy a főnökök nem egyformák. Míg van, aki tanul felettesétől, jó a munkaviszonya, addig mások ennek ellenkezőjét élik át nap, mint nap munkahelyükön.

Dolgoznunk kell, tehát még akkor sem hagyjuk el azonnal a munkahelyünket, ha netalán valóban förtelmes a főnök. Igyekszünk megfelelni az elvárásainak, és ha ennek ellenére is úgy érezzük, hogy a távolság egyre nagyobb, a hangulat folyamatosan romlik, akkor nincs más megoldás, mint megválni egymástól. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy az egészségünk tönkremenjen a folyamatos stressz miatt, amelyet egy főnök vált ki belőlünk. Rajtunk áll a döntés, hogy azonnal felállunk a helyünkről és otthagyjuk az egészet, vagy megpróbálunk alkalmazkodni.

A munkahely kincs a legtöbbünk életében, tehát nem bánhatunk könnyelműen azzal, még akkor sem, ha egy főnök megkeseríti az életünket. A vezető és beosztottja között akkor mérgesedhet el a viszony, ha a dolgozó nem teszi a dolgát, de nem mindig a dolgozóban van a hiba. Ha nem nyújtanak a munkához megfelelő segítséget, nem hagyják, hogy fejlődhessen, állandó és akár értelmetlen korlátozásokba ütközik, akkor hiábavalónak tűnik az egész munkanap.

Egy rossz főnök tönkreteheti minden napunkat a munkahelyünkön. Pláne, ha jelenlétére mindig lehet számítani. Ha folyamatosan elégedetlen velünk a munkaadónk, vagy dühös ránk, akkor szorongással teli megyünk be dolgozni. Ezentúl akár szembesülhetünk megalázással is.

Talán ez az a pont, amikor úgy érezzük, hogy legjobb lenne magunk mögött hagyni az egészet, és elmenni máshová. Ilyenkor érezhetjük azt is, hogy velünk így nem beszélhet egy másik ember, mégsem merjük meglépni azt, hogy szembe álljunk a vezetőnkkel és elmondjuk, mit tapasztalunk a másik oldalon. Sokszor maradunk csendben, meghunyászkodunk a főnök előtt és várjuk, hogy a vihar elüljön, a harag megszűnjön.

Amíg azonban arra várunk, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek, inkább gyakoroljunk empátiát a főnök felé. Próbáljuk meg beleképzelni magunkat a vezető helyzetébe, talán a megoldás is meglesz arra nézve, hogy miért alakult ki a kellemetlen helyzet.

Ha nyomós oka van a főnök dühének, akkor egyértelmű a felénk táplált harag is, ám ha ismeretlen az ok, amiért ellenséges, kötözködő, nem segítőkész a felettes, akkor a megoldás is bennünk lehet. El kell elgondolkodnunk, hogy mivel válthattuk ezt ki? Olykor elég egy félreértés, egy rosszkor elkapott szó, és a félreértésből hatalmas ellentét születhet.

A főnök is ember, akinek vezetnie kell egy vállalkozást, több személy pénzét kell előteremtenie, és nagy lehet rajta a nyomás. A saját frusztrációja is eljuttathatja abba az ellenséges szerepbe, amivel minket támad, ezért, ha empátiával fordulunk felé, talán a feszültség elűzésére közös megoldást találhatunk. Ez nagyon fontos lenne, hiszen hétköznapjaink nagyját a munkahelyünkön töltjük, és nem mindegy, hogy azt milyen hangulatban és légkörben tesszük.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: checkinjakarta.id, quickanddirtytips.com, gineersnow.com)